Az Amerikai Egyesült Államok egyik lényeges vonása nevében is kifejezésre jut. Minden egyes tagállam a jogait és hatalmát féltékenyen őrző, önálló entitás, és a többi tagállamhoz való kapcsolatát az határozza meg, hogy az alkotmányt „az ország legfőbb törvényének” ismeri el. Valamennyi állam egyszer s mindenkorra az Unió kezébe tette le a hadviselés jogát, a külügyek intézését, a szövetségi adók kivetését, a nemzetközi és az államok közötti kereskedelem szabályozásával kapcsolatos alapvető jogokat. Noha a szövetségi hatalom a 20. sz. folyamán némileg erősödött, a tagállamok megőriztek számos lényeges hatáskört. A legfontosabbak közé tanozik, hogy állami adót vethetnek ki és törvényeket hozhatnak a magántulajdonra. Üzleti tevékenységekre, közegészségügyre és oktatásra vonatkozóan, feltéve hogy azok nem ellentétesek az alkotmány- szövegével és szellemével.
A szövetségi kormány és az egyes államok kormányai mellett működnek városi, megyei, települési és falusi önkormányzatok és egyéb helyi joggal felruházott testületek, például az iskolákat irányító iskolaszékek. A hatóságok tekintélye nem hat megfélemlítőleg az amerikai polgárra, aki más nemzetbélieknél bátrabban viszi perre panaszát.
A polgári peres ügyekkel foglalkozó bíróságok tárgyalják a bűnügyeket is, amelyek a magas bűnözési arány miatt sok munkát adnak nekik. A bűnesetek száma az 1990-as évek közepén volt a legmagasabb, azóta sem csökken jelentős mértékben. Különösen nagy a gyilkosságok száma, sokak szerint azért, mert az államok többségében korlátozás nélkül vásárolhat bárki kézifegyvert. Nemrég készült felmérések szerint jelenleg több mint 200 millió fegyver van magánkézben: szinte minden amerikai lakosra jut egy. A lőtt sebek a halálokok között első helyen állnak, a közúti baleseteket is megelőzve. Évente 35-40 000 személy veszti életét emberölés, fegyveres öngyilkosság vagy fegyver okozta baleset folytán. Gyilkosságért 37 államban szabhatják ki a halálbüntetés valamilyen formáját.
Valószínű, hogy a növekvő bűnözés fő oka a kábítószer-fogyasztás. Számos cselekmény írható a kábítószerfüggők számlájára, akik ezen az úton akarnak pénzt szerezni a drog megvételéhez. Ugyanakkor jelentős a jól jövedelmező kábítószer-kereskedelemhez kötődő, maffia jellegű erőszakos bűncselekmények száma.
Minden állam saját oktatási rendszert működtet, de valamennyiben megvalósul az az alapvető program, amely 12 éves ingyenes, kötelező oktatást biztosít (az óvodától kezdve) minden gyermek számára. Az elemi iskolát több mint 99%-uk befejezi, és kb. 75%-uk középiskolát végez. Szövetségi törvény előírása szerint az állami iskolákban koedukált oktatás folyik, és nincs etnikai elkülönítés.
Az amerikaiak igen nagyra becsülik az egyetemi végzettséget. Az állami intézmények mellett sok magánegyetem működik, ilyen a híres Harvard, Yale és Princeton Egyetem. Számos helyen alakultak ki felsőoktatási közpuntok: csak Boston környékén 24 olyan intézmény működik, amelyik négyéves főiskolai, illetve egyetemi képzést nyújt. A középiskolát végzettek legnagyobb része főiskolára vagy egyetemre is beiratkozik.
Az oktatási rendszer eredményessége lemérhető az amerikai újítások nagy számán, a fejlett technológián alapuló ipar kiemelkedő eredményein és azon, hogy több mint kétszer annyi amerikai kapott Nobel-díjat, mint bármilyen más nemzetiségű tudós.
Az egészségügyi ellátás kiváló, de igen költséges: egy szülés például legalább 5000 dollárba kerül. A világon sehol sem olyan drága a gyógyszer, mint itt. A betegség vagy baleset terheinek enyhítése céljából sokan kötnek betegség- és balesetbiztosítást, ezek költségeit sok esetben a munkáltató vállalja. Ám alig van olyan biztosítási forma, amely az orvosi kezelés 80%-ánál többet térít. Így milliók alulbiztosítottak, és a lakosság 14%-ának egyáltalán nincs betegbiztosítása – számukra az orvosi költségek kifizetése egyértelmű a tönkremenéssel. Egyes kórházak fenntartanak néhány ágyat a szegénységi alapon kezelt betegeknek. A sürgős eseteket minden kórház ellátja, függetlenül attól, hogy a beteg tud-e fizetni.
Az 1930-as évek nagy gazdasági válságakor, Franklin D. Roosevelt elnök New Deal programja keretében jött létre a társadalombiztosítási rendszer, amely jelentősen kibővült az 1960-as években. Ez a szövetségi rendszer kiterjed az időskorúaknak, a rokkantaknak, a dolgozók eltartottjainak és a hátramaradott családtagoknak nyújtott orvosi és kiegészítő szociális juttatásokra. Különféle jóléti juttatásokat irányoz elő a munkanélküliek számára, akik a munkanélküli-segélyen felül esetenként igénybe vehetik az élelmiszer-hozzájárulást, orvosi ellátást és államilag támogatott lakást kapnak. Az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint az 1990-es évek közepén az amerikai lakosság 14.2 %-a élt a létminimum alatti szinten: ez négytagú családok esetében évi 13 924 dollár, egyedülálló személyek esetében pedig évi 6652 dollár.
