Ausztrália hosszú elszigeteltsége befolyásolta fejlődését, és páratlan zoológiai csodákat hozott létre.
Nemrég hallhattuk a hírekben, hogy eddig ismeretlen gyík és lepke fajokat regisztráltak 2014-ben.
Kb. 200 millió évvel ezelőtt Ausztrália része volt a Gondvana nevű nagy őskontinensnek az Antarktisszal, Dél-Amerikával és Afrikával együtt. Apró, őskori, melegvérű állatok éltek ott, és amikor Gondvana szétesett, Ausztrália elszigetelődött, az állatok viszont tovább fejlődtek. Ezek voltak az elődei a mai tojásrakó kloákás ősemlősöknek és az erszényeseknek; máshol a fejlettebb, méhlepényes emlősök – amelyek jól fejlett, eleven utódokat hoznak világra – majdnem mindenütt kiszorították ezeket az állatokat.
Az erszényes fajok közé tartoznak a fakúszó oposszumok és a kedves, szeretetre méltó koalák, a földtúró vombatok, az erős hátsó végtagú kenguruk – valamint az erszényes „egerek” és „macskák”, amelyek alig hasonlítanak (velük nem rokon) méhlepényes névrokonaikhoz. A bőrszerű tojásokból kikelő kloákás ősemlősökhöz tartoznak a hangyászsünök vagy tüskés hangyászok – mindkét elnevezés igen szemléletes – és a kacsacsőrű emlős.
Ausztrália madárvilága is igen sajátos. Van két nagy testű, röpképtelen madara, az afrikai struccok hasonmása: az emu és a kazuár. A pompás lantfarkú madarak arról híresek, hogy változtatni tudnak alakjukon; különösen a hímek büszkélkedhetnek lant formájú farkuk különféle színekben játszó tollazatával a párzás idején. Mind közül a legjellegzetesebb az ausztráliai papagájok számos faja, a törpepapagájoktól a nagyméretű kakadukig.
Jóllehet Ausztráliában nincsenek nagy testű szárazföldi ragadozók, mint az oroszlán, a medve és a farkas – az erszényes húsevők kicsik és nem jó vadászok -, azért bőven akadnak veszélyes állatok is. Megtalálhatók az óriás krokodilok É-on, illetve a mérges kígyók és pókok – halálos marású fajaik is – az egész kontinensen.
Végig a partvidéken fel szoktak tűnni cápák, de a legnagyobb városok strandjait hálók és parti járőrök védik tőlük, így ritkák a cápatámadások. Sokkal veszélyesebbek a trópusi vizek, amelyekben a dobozos medúzák és a kőhal honosak; mindkettő mérge halált okozhat.
Az egykor szabadon engedett és elvadult háziállatok nagyban befolyásolták az ausztrál környezetet és őshonos állatvilágát. A vadsertések, vadszamarak, vadmacskák és vadkutyák jól megvannak a vadonban, és kevés a természetes ellenségük. Egy földbirtokos 1859-ben hozta be a nyulakat, ami súlyos csapás volt, mert lelegelték a füvet, amíg a mixomatózis (egy súlyos nyúlbetegség), valamint a vadmacskák és rókák nem csökkentették a számukat. A dingók, Ausztrália őshonos kutyái, amelyek sok ezer éve élnek a kontinensen, valóságos csapást jelentenek a juhtenyésztők számára, mivel egy dingó száz birkát is meg tud ölni egyetlen éjszakán. A dingók és a velük keveredő hibrid kutyák pusztítása miatt épült fel a világ leghosszabb védőkerítése (8500 km) Dél- Ausztráliában és Queenslandben.
A világon csak Ausztráliában találhatók vadtevék, azoknak az állatoknak a leszármazottjai, amelyek nagy szerepet játszottak az ország belső területeinek feltárásában és fejlődésében a 19. sz. során. Ma sokat exportálnak belőlük tenyésztésre a Közel-Keletre. Sokkal kellemetlenebb importcikk a mérges nádibéka. amelyet 1930-ban hoztak be a cukornád kártevői ellen, és most mindenütt ellepik Ausztrália ÉK-i területeit.
Általános útikalauz bevezető: Ausztrália.
