Hétvégeken a zürichi fiatalok ezerszám kerekednek fel – például egy régi csarnokban rendezett techno-partira, vagy egy rave-partira, mondjuk, egy kavicsbányába. Évente egyszer pedig, augusztus elején, 350 000- en vonulnak kilométeres sorokban a Mythenquaitól a Seefeldig tartó rave-partira. Van itt tornaóra a teherautó platóján, barna póló, vakítóan sárga csíkokkal, pásztázó fénycsíkok, cumi a szájban, teaszűrő szemüveg gyanánt, kék haj és plasztikszoknya – minden megengedett, de inkább színes legyen, semmint szürke.
Zürich ugyanolyan partizós technováros, mint Berlin vagy London. Úgy tűnik, más városok sokkal kisebb mértékben találkoznak ezzel a jelenséggel. Itt, Zürichben néhány éve a techno egyszerűen azonos az ifjúsági kultúrával. A fiatal felnőttek energiáit így is lehetséges levezetni, amíg táncolnak és mértékkel isznak alkoholt, addig jó is ez.
Mi teszi a rave-et olyan vonzóvá, hogy a fiatalok péntek este búcsút mondanak a szüleiknek, és vasárnap este visszatérve félholtan rogynak le a díványra?
A rave esetében semmi értelme a rendes időmérésnek. Nem másodpercekben, percekben vagy órákban mérik az idő múlását, csak saját testük teherbírása a mérce. A dübögő zene ritmusára táncolva egyre közelebb kerülnek az eksztázishoz, és ezzel a szellemi és testi kimerüléshez. Mintha mágusok trombitái emelnék ki őket az idő tengelyéből, és vinnék át egy olyan térbe, ahol nincs se múlt, se jövő. A technojelenet egyik megfigyelője így jellemezte a látottakat: a rave során olykor úgy érzi az ember, hogy fásult elégedettség tölti el, mintha csak egy egész sereg dübögő őskrisztust hallgatna.
Az első rave-partikra illegálisan került sor Zürichben, azaz nem a szokásos táncos szórakozóhelyeken, hanem pincékben, lepusztult gyárépületekben, bárhol, ahol a DJ fel tudott tenni egy CD-t, és ahol nem kellett számolni az érzékeny fülű szomszédok tiltakozásával, és olyan helyeken, amelyekre nem vonatkozott a vendéglátóhelyekre érvényes rendelkezés, amely szerint – még néhány évvel ez-előtt – legkésőbb éjjeli kettőkor be kellett zárni. Van ilyen Párizsban is, éjfélkor a kocsmák is bezárnak, most 2012-ben is :). Táncolni lehet éjjel 2-kor is, illetve a későig nyitva tartó vagy non-stop éttermekben is van olykor alkohol, amit persze érdemesebb egy boltban megvenni, ha tudjuk, hogy későig „beszélgetünk” a haverokkal. Zürichben is nagyon drága minden, hozzá kell szokni, ha egy távoli szegény vidékről érkeztünk.
Csillogó diszkók, fények. Zajosabb zene élet
