Horvátország – A polgárháború hatásai

A volt Jugoszlávia festői tengerpartú államát az 1990-es évek elején polgárháború dúlta fel.

Amikor Tito még szilárdan őrizte hatalmát, az 1970-es években, úgy tűnt, hogy a szerb és a horvát nemzet egységet alkot. Ez a feltételezés óriási tévedésnek bizonyult. Az Adriai-tenger és a magyar Alföld között fekvő Horvátország 1991 júniusában kimondta függetlenségét, és ezt 1992 januárjában nemzetközileg is elismerték. A hosszú békés időszakokhoz szokott horvátoknak a függetlenség háborút hozott.

A szerbek által vezetett központi jugoszláv kormány nem ismerte el Horvátország függetlenségét, és ez háborúhoz vezetett. 1992 januárjában tűzszüneti megállapodást kötöttek, és Horvátország folytatta független állami életének megszervezését. Ekkorra azonban a szerbek már nagy területeket birtokoltak Horvátországban, és megkezdték a vegyes lakosságú területeknek a horvátoktól való „megtisztítását”. Az „etnikai tisztogatás” során emberek ezreinek kellett elhagyniuk otthonukat. A szerbek kikiáltották Krajinát mint független szerb köztársaságot. Ez az állam Horvátország területének kb. egyharmadát foglalta el.

Amikor a konfliktus még jobban kiéleződött, az ENSZ békefenntartó csapatokat küldött a körzetbe. A harcok ennek ellenére 1994 márciusáig folytatódtak. Ekkor a horvát kormány és a krajinai szerb kormány tűzszünetet kötött A horvát kormány kijelentette, hogy nem ad függetlenséget Krajinának, és azt sem hagyja jóvá, hogy Krajina egyesüljön Szerbiával. 1995-ben a horvátok erős ellentámadást indítottak a szerbek által megszállva tartott területeken, s Kelet-Szlavónia kivételével sikerült mindet visszafoglalniuk. A krajinai szerbek tömegesen menekültek el otthonaikból. A nézeteltérések miatt a békefenntartó csapatok továbbra is a körzetben maradtak.

Jugoszlávia szétesésekor a horvátok egy része is nacionalista törekvéseket tett magáévá. 1992-ben a Bosznia-Hercegovinában élő horvát kisebbség kinyilvánította azt a szándékát, hogy egyesüljön a Horvátországban élő horvátokkal. Ez a törekvés szövetségbe tömörítette a Bosznia-Hercegovinában élő másik két népcsoportot, a szerbeket és a bosnyákokat. Az ellentétek a történelem egyik legvéresebb polgárháborújához vezettek. 1994 februárjában a boszniai muzulmánokkal aláírtak egy tűzszüneti egyezményt, a következő hónapban pedig megegyeztek egy szövetségi rendszer kialakításában, de az ellentétek fennmaradtak.

 

Horvátország három nagy földrajzi tájegységet foglal magába. Alsó-Horvátország termékeny, alacsonyan fekvő síkvidék a Dráva és a Száva folyók között. Felszínét a folyók árterén túl dimbes-dombos szántóföldek, gyümölcsöskertek, kisebb hegységek tagolják. Eszék városától Ny-ra található a 953 m magas Papuk hegység. Eszéket és Slavonski Brodot kivéve a városok kicsik.

Alsó-Horvátországtól DNy-ra fekszik Felső-Horvátország: a Dinári-hegység csapadékos, széljárta, sziklás, jobbára terméketlen fennsíkjai. A harmadik nagy tájegység, Dalmácia az Adriai-tenger napos partján húzódik végig. Mediterrán éghajlata miatt kiválóan alkalmas füge, olajbogyó és citrom termesztésére. A polgárháború kirobbanásáig minden évben rengeteg turista látogatott ide.

A háború előtt iparának fejlettségét, valamint az anyagi jólétet tekintve Horvátország a Jugoszláv Köztársaság második állama volt, idegenforgalmát tekintve pedig az első. A brutális harcok mind az iparra, mind az idegenforgalomra súlyos csapást mértek. 1992-ben súlyosan megrongálódott a vízenergia-ellátó, a szállító és hírközlő rendszer, s ez nagy terheket rótt az egész gazdaságra, különösen Dalmáciában.

A turisták elmaradása is súlyosan érintette a gazdaságot. A harcok idején a tengerparti szállodák menekültekkel voltak tele. 1993-ban kb. 500 ezer menekült tartózkodott Horvátországban – főként Bosznia-Hercegovinából, illetve Krajinából menekült horvátok. A védelmi költségek mellett a menekültek elszállásolása jelentette a legnagyobb terhet a költségvetésben.

Az 1990-es évek közepén a horvát gazdaság ismét fejlődésnek indult. 1996-ban 4%-nál kisebb inflációt és 4%-os gazdasági növekedést regisztráltak. Fellendülőben van az idegenforgalom, bár a háború előtti bevételeket még nem éri el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük