A Hamburgi Staatsopernek jó személyzeti politikája folytán több szerencséje volt. Bár az 1873-ban Martin Haller által átépített, Schinkel-féle opera a háború alatt súlyos károkat szenvedett, és az 1950-es években a funkcionális építészet szellemében meglehetősen stílustalanul építették újjá, az egymást váltó intendánsoknak – Günther Rennerttől és Rolf Liebermanntól Christoph von Dohnányin át Peter Ruzickáig – sikerült igen magas színvonalú színházat kialakítani. Az ő védnökségük alatt a Staatsoper a kilenc zeneszínház egyik legfontosabb fóruma lett. Az egyébként inkább a brit szokások felé orientálódó hamburgiaknak az utóbbi időszakban egy wisconsini vált a kedvencükké, John Neumeier balettigazgató, aki már 1973 óta pontosan tisztában van azzal, hogy a folyamatosság és a kreativitás nem egymásnak ellentmondó dolgok.
-Johannes Brahms 1833. május 7-én született Hamburgban, ahol matrózkocsmákban és színházakban zongorázással kereste a kenyerét.
A múzsák további temploma, melyet ma már nem lehet kitörölni Hamburg kulturális életéből, a Karl-Muck-Platznál található Musikhalle, mely létét egy salétromimportőr végrendeletében megfogalmazott alapítványnak köszönheti. Carl Heinrich Laiesz hajótulajdonos öröksége tette lehetővé, hogy a XX. század első évtizedében felépüljön a neobarokk stílusú zenepalota. Csak a notórius gáncsoskodók merik ma megjegyezni, hogy Hamburg mindmáig egyetlen „komoly” koncerttermének nézőtere nem felel meg a mai követelményeknek, különösképpen ami a kényelmet és a biztonsági előírásokat illeti. A Musikhalle bejárata előtt két szobor emlékeztet a város nagy szülöttére, Johannes Brahmsra, akit életében sokkal kevésbé becsültek itt meg. Amikor 1862-ben a Filharmóniai Zenekar karmesteri állásának betöltésekor szégyenletesen mellőzték a 29 éves zeneszerzőt, véglegessé vált az az elhatározása, hogy művészi hazájául Bécset válassza.
Nemcsak a zene és a színház, de a képzőművészet is sokat profitált a Hanza-város polgárainak növekvő mecénási érzéséből. A hamburgi Kunsthalle magvát az az adományokból összegyűlt kollekció képezte, melyet 1850-ben mutatott be a tőzsdepalotában a műegylet. Ha manapság megtekintjük a Glockengießerwallnál 1863-88 között neoreneszánsz stílusban emelt hatalmas épületet, szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez a kolosszális építészeti alkotás annak idején kétharmad részben ugyancsak magánadakozásból jött létre. A főképpen XIX. századi alkotásokat felvonultató nagyszabású képtárnak napjainkban is sok látogatója van. 1997 óta Önálló kiállítóhelyisége van a kortárs művészeti alkotásoknak is. Ez elsősorban az 1992-ben elhunyt Kurt. A. Körber iparmágnásnak és nagy mecénásnak köszönhető, ő finanszírozta ugyanis 1989-ben a Deichtorhalle felépítését az egykori zöldség- és virágpiac helyén, hogy modem kiállítási központ adjon lehetőséget az avantgárd művészet bemutatására.
