A mozgalmas múltú ország első lépései után a világpiacon.
Fehéroroszország (más néven Belarusz, a korábbi Belorusszia) a Balti-tenger és a Fekete-tenger közé ékelődő területen fekszik. A szomszédos országokhoz – Lettországhoz, Litvániához, Oroszországhoz, Lengyelországhoz és Ukrajnához – hasonlóan mozgalmas múltra tekint vissza. Határai gyakran változtak az évszázadok során; a lengyel határtól mintegy 260 km-re elterülő fővárost, Minszket 1067-ben alapították Menesk néven. A 14. sz.-ban Litvániáihoz tartozott, a 16. sz.-ban Lengyelország, 1793-ban Oroszország része lett. Az 1930-as években lakosságának 40%-a zsidó; legtöbbjük koncentrációs táborokban pusztult el a II. világháború alatti német megszállás során.
Fehéroroszország 1991 augusztusában a Független Államok Közösségének alapító tagja lett. Az ország nevének semmi köze a fehér színhez; a név égtájra utal. Először a 14. sz.-ban használták a keleti szlávok, akik az égtájakat színekkel jelölték. A fehér szín (bjelij) jelölte É-ot, ezért azt a szláv népcsoportot, amely a Kijevi Fejedelemségtől (Kijevi Rusz) északra telepedett le, a fehér birodalom népének, belorusznak nevezték.
A nép eredetének kérdése csak a 19. sz. második felében vetődött fel. Földjét a 16. sz.-ban a Litván Nagyfejedelemség, 1569-ben Lengyelország foglalta el. Amikor 1772 és 1795 között Lengyelországot felosztották, Belorusszia az orosz cárok uralma alá került.
1919-ben megalakult a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, amely 3 évvel később csatlakozott a Szovjetunióhoz. Történelmük során a beloruszoknak először lett önálló kormányzatuk.
Tavak és folyók világa
Fehéroroszország síkságon elterülő, gyéren lakott ország, amely Közép- és Kelet-Európát köti össze. Éghajlati szempontból is határterület a balti országok óceáni, valamint Közép-Oroszország és Ukrajna kontinentális klímája között. A tél enyhébb, mint a tőle K-re eső területeken, és nyáron esik a legtöbb eső. Telente bőséges a havazás; a hóolvadás gyakran okoz áradást. Minszktől ÉNy-ra a síkságból a Minszki-hátság emelkedik ki (legmagasabb pontja345 m), D-i részét a Pripjaty folyó mocsárvidéke képezi. Fehéroroszországban több mint 10 ezer tó és számos folyó található.
Említésre méltó a faipar és a tőzegtermelés. Az országnak kisebb kőolaj- és földgázlelőhelyei is vannak. A termőföldön és a vízen kívül azonban nem bővelkedik természeti kincsekben. Ennek ellenére Belarusz, a FÁK egyik leggazdagabb országa, és a korábbi szovjet köztársaságok között mezőgazdasági termelése az élen jár. Jelentős a hús, a tejtermékek, a liszt és a burgonya exportja. Sokoldalú iparával Fehéroroszország a FAK gazdaságilag egyik legerősebb országa lehetne. A valóságban azonban a gazdaság teljesítménye egyre csökken, az átlagos havi munkabér pedig mindössze 74 USA-dollárnak felel meg – egész Európában az egyik legalacsonyabb. Lukasenko elnök nem titkolt vágya, hogy országa politikai unióra lépjen Oroszországgal, részben a gazdasági problémák megoldása érdekében. Ma a munkaerő mintegy 70%-a az iparban dolgozik. Legjelentősebb termékei a textiláruk, gépek, szerszámgépek és gépjárművek (elsősorban traktorok és teherautók).
Az elektromos cikkeket főleg a hazai piacon értékesítik, a vegyipari cikkeket, műszálat és műtrágyát exportra gyártják. A szovjet időkben Belorussziában állították elő a Szovjetunió műszáltermelésének 30%-át.
Bár Fehéroroszországot szárazföldek ölelik körül, átszelik a Varsót Moszkvával, illetve a Balti-tengert a Fekete-tengerrel összekötő főútvonalak; ezek többletjövedelmet is hoznak az országnak. Létszükséglet a többi korábbi szocialista országból származó tüzelőanyagok és egyéb nyersanyagok importja. A kőolaj zöme Oroszországból érkezik a Barátság-kőolajtávvezetéken. 1992-ben a bruttó nemzeti jövedelem 13%-kal esett vissza, minthogy az ország nyersanyagok szempontjából függ a gyengélkedő orosz gazdaságtól. Ugyanebben az évben azonban – miközben az infláció becslések szerint 1200%-ra ugrott fel – a lakosságnak mindössze 1%-a volt munka nélkül.
Fehéroroszország termékeinek zömét a többi FÁK-országba exportálja. A függetlenség kikiáltása után nem történt jelentős gazdasági szerkezetváltás, de 1993 júniusában jóváhagytak egy 3 éves programot az állami vállalatok 90%-ának 1996-ra végrehajtandó privatizációjáról. 1994-ben a kormány megállapodást kötött Oroszországgal az orosz rubel további használatáról; ezzel az ország gazdasági függetlenségét bizonyos mértékben elvesztette.
1994-ben az új alkotmány bevezette az elnöki kormányzati rendszert. Ugyanez év júniusában és júliusában elnökválasztást tartottak. 1996-ra az ország fizetésképtelenné vált és keresni kezdte az Oroszországgal való szorosabb együttműködés lehetőségét.
Más FÁK-államokkal ellentétben a nemzetiségi kérdés nem okoz komoly problémát. A lakosság 88%-a belarusz; nagy részük az orosz nyelvet részesíti előnyben az anyanyelvével szemben. Miután az ország sokáig Litvánia, Lengyelország, illetve Oroszország része volt, s mivel a II. világháborút és a holocaustot megelőzően nagyszámú zsidó lakosság élt a városokban, a belaruszok jól alkalmazkodnak az idegenekhez és az idegen kultúrákhoz.
