Egyiptomi Arab Köztársaság
Mişr, Gumhūrīyat Mişr al-‘Arabīyah (arab)
Egypt, Arab Republic of Egypt (angol)
Területe: 1 001 450 km2
Népessége: 94,8 millió fő (2017-ben, 69 296 000 fő (2003) 74 033 000 (2005)
Népsűrűsége: 94 fő/km² 60 fő/km2-ről gyorsan ide emelkedett
Fővárosa: Kairó (Al-Qāhirah)
7 937 700 (15 892 400) fő a teljes, 606 km²-es területén
Államforma: parlamentáris köztársaság
…
Nemzeti ünnep: július 23. (a forradalom napja, 1952)
Közigazgatás: 27 kormányzóság (muhāfazat)
Fontosabb települések, nyaralóhelyek szállás ajánlóval: Alexandria (al-lskandarīyah) 3 891 000 (4 442 600) fő, Gíza (al-Jīzah) 2 597 600 fő, Subra-el-Haima (Shubrā al Khaymah) 1 018 000 fő, Dahab, Hurghada, …
Városi lakosság aránya: 45%
Pénznem: egyiptomi font (1 pound=100 piaster)
Nyelvek: arab (hiv.), angol, francia
Népcsoportok: egyiptomi arab 99%, egyéb (görög, núbiai, európai) 1%
Vallások: szunnita mohamedán 94%, kopt keresztény 4%, egyéb keresztény 2%
Születéskor várható élettartam: férfiak 62 év, nők 66 év
Népességnövekedés: 1,66%
Csecsemőhalandóság: 58,6%o
Írástudatlanság: 49%
Férfiak/nők aránya: 1,02
Legmagasabb pont: Szt. Katalin-hegy (Gebel Katrína), 2629 m
Legfőbb folyó: Nílus
Gazdaság: agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 3700 USD (2001)
Munkanélküliség: 12%
Munkaerő: 20,6 millió fő
Infláció: 2,3% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 14%, ipar 30%, szolgáltatások 56%
Exporttermékek: kőolaj és olajtermékek, gyapot, textília, nyersanyag, cigaretta
Importtermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, faipari termékek, élelmiszer, iparcikkek
Főbb kereskedelmi partnerek: Európai Unió, USA, közel-keleti és ázsiai országok
Az Afrika északkeleti részén elhelyezkedő ország északon a Földközi-tengerrel, keleten a Vörös-tengerrel érintkezik. A Nílus termékeny völgye dél-északi irányban átszeli a Szaharában fekvő országot. A völgytől nyugatra az ország területének kétharmadát borító Líbiai-sivatag, keletre az Arab-sivatag és a 2000 m fölé emelkedő Egyiptomi-hegyvidék terül el. Az ország északkeleti részét alkotó, a Szuezi-csatorna és az Akabai-öböl közé ékelődő Sínai-félsziget már átmeneti terület Ázsia felé. Itt emelkedik az ország legmagasabb csúcsa, arab nevén Gebel Katrína.
A mai Egyiptom földje az emberi civilizáció egyik bölcsője volt. A Nílus völgyében már időszámításunk előtt 5 000 évvel emberi települések alakultak ki. Az arab hódítás 639-ben történt. Ettől kezdve 1517-ig, a török hódítás kezdetéig, különböző helyi dinasztiák uralkodtak. A 16. század elején a Török Birodalom fennhatósága alá került, majd 1914 decemberében brit védnökség lett, ezt követően 1922. február 28-án formálisan függetlenné vált, de az angol csapatok csak 1936-ban vonultak ki területéről. A Nasszer vezette 1952-es forradalom vezetett a királyság megszüntetéséhez és 1953-ban a köztársaság kikiáltásához. Háborúba keveredett Izraellel, az izraeliek által elfoglalt egyiptomi területek visszaadásáról 1979-ben állapodtak meg, békeszerződéssel vetve véget a 30 éves háborúskodásnak. Az izraeli haderő 1982-ben vonult ki teljesen a Sínai-félszigetről, ahol azóta nemzetközi megfigyelő erők (MFO) ellenőrzik a tűzszüneti megállapodás betartását.
Ásványkincsei közül jelentős a kőolaj, a földgáz, a foszfát és a vasérc. Ipara sokrétű (vas- és alumíniumkohászat, cement- és műtrágyagyártás, kőolaj-finomítás, repülőgép- és autó-összeszerelés, kábelgyártás, híradástechnika). Az élelmiszer- és textilipar még napjainkban is vezető ága az iparnak, de súlya a vegyipar, a kohászat és a gépgyártás gyorsabb fejlesztése következtében csökken. Évezredeken át az egyiptomi gazdaság alapja a Nílus nyár végi áradása volt. Az új asszuáni Nagy-gát megépítésével (1960-1971) a folyó vízjárását egyenletesebbé tették, az öntözött területek növekedtek, elektromos energiát termelnek, de felbomlott a völgy ökológiai egyensúlya. A termékeny iszap a víztározóban marad, csökkent a folyó halállománya, a túlöntözés miatt szikesedés lépett fel. A mezőgazdaság bevételei csaknem kizárólag a földművelésből adódnak, az állattenyésztés jelentéktelen. Az öntözés és az éghajlati feltételek egy éven belül két termés-betakarítást tesznek lehetővé. A téli kultúra terményei a búza, az árpa, a hüvelyesek és zöldségfélék. A nyári kultúrában gyapotot, cukornádat, citrusféléket, kukoricát és datolyát termesztenek. Az országnak jelentős bevételei vannak az idegenforgalomból és a Szuezi-csatorna tranzitdíjaiból.
