Djemaa l-Fna, híres látnivaló Marokkó

Djemaa el Fna piactér Marokkó óvárosában. Nevének eredete ismeretlen: hisz a djemaa arabul halált és mecsetet is jelent. Valószínűleg ez utóbbival állunk szemben, és a djemma az eltűnt mecset helyére utal, mely jelen esetben a megsemmisült Almoravid mecsetet jelenti. A Marokkó főterén található Djemaa a helyiek és a turisták körében is egyaránt népszerű. Napközben túlnyomórészt narancsléárusok bódéi uralják a teret, valamint fiatalok láncon hordott berber majmokkal, vízárusok színes jelmezekben és tradicionális, bőrből készült vizes zsákokkal és sárgaréz kupákkal, no és a kígyóbűvölők, akik szívesen pózolnak, hogy a turisták lefényképezhessék őket.

Fotók, képi élmény galéria:

Marokkó híres piactere, Djemaa l-Fna nemcsak szépségének, nyüzsgő nappali és éjszakai életének köszönheti népszerűségét. Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, csücsüljön be a Djemaa körüli hangulatos kis kávéházak egyikébe s gőzölgő feketéjét kóstolgatva, figyelje a piactér történéseit. Énekesek, fakírok, gyógyítók és hosszan folytathatnánk a sort, ki mindenki köti le a döntően marokkói hallgatóság figyelmét. Az élelmiszerárusok ételei helyben, frissen készülnek, választhatunk a különböző halak, húsok vagy zöldséges fogások közül. A koncepció pofonegyszerű, ráböksz arra, amire igazán vágysz, jelezve a mennyiséget is, és néhány másodpercen belül már is a teli tányérral találod szemközt magad. Az étel kitűnő, ízletes, fűszeressége miatt elsősorban a marokkóiak és a bátor, tüzes torkú turisták becsülik. Soha ne feledd az aranyszabályt: Mindig ott egyél, ahol a marokkóiak is esznek! – hisz ha valakik, ők biztosan tudják, hol lehet finom, ugyanakkor autentikus falatokhoz jutni.

A tér egyik szélét a marokkói piac alkotja, hagyományos észak-afrikai piacok láncolata, mely a helyiek napi szükségletein, igényein túl, az idegenforgalmat is kiszolgálja. A másik oldalon kávézók teraszai kaptak helyt, hogy elbújhassunk a zsúfolt tér zajától, valamint odébb hoteleket és kerteket is találunk. A középkori városnegyed sikátoraiba, az óvárosba szűk utcácskák vezetnek be. A helyi hatóságok tisztában vannak az idegenforgalom jelentőségével, így erős, ám diszkrét rendőri jelenléttel igyekeznek megóvni a látogatók biztonságát. A piacról a Marokkó: A Djemma el-Fna múltja és jelene című díjnyertes dokumentumfilmből is képet kaphatunk, mely a történetmondók, zenészek, akrobaták és kígyóbűvölök segítségével igyekszik bemutatni az arab és berber kultúrák ezen ünnepelt kereszteződési pontját. A filmet Hamid Triki marokkói tudós történelmi kommentárjai teszik hitelessé.

Annál is inkább érdemes megismerkednünk a híres piactérrel, mert semmi más nem mutathatja meg jobban Marokkó másvilági jellegét, mint az óváros főterén található Djemaa el-Fna, mely éjjel-nappali piac, szabadtéri vendéglők hálózata és zenepark is egyben. Ma, csakúgy, mint évszázadokkal ezelőtt, ez az a hely, ahol a marokkóiak és testvér országaik lakosai, legyenek berberek, arabok, tuaregek, vagy akár fekete-afrikaiak, összegyűlnek, szórakoznak. Nincs jobb módja annak, hogy benyomást szerezzünk a Djemmaáról, minthogy megállítjuk kaleidoszkópszerű örvényét, és ahelyett, hogy az emberi arcok parádéját figyelnénk, a téren maradunk hajnaltól késő estig. A legalkalmasabb megfigyelő pont a Café de France tetőterasza, innét a tér valóságos lüktető szőnyegnek hat, melyet nem finom gyapjúszálak, emberek milliói alkotnak. A tér talán csak hajnal előtt csendesedik el, ilyenkor nem zavarják a mutatványosok kiáltásai. Magányos seprőgépek kotorják odébb az elmúlt éjszaka törmelékeit, míg az emberek a közeli piacok egyikére sietnek dolgozni, vagy a távolabbi újvárosba.

A cipőtisztító fiúk csinos sorba rendezik szerszámaikat, a narancs árusok kioldják ponyváikat, mely standjukat takarja. Khalifah Salami reggel ötkor áll a gyümölcslé stand elé, hogy felváltsa az éjszakai műszakos társát. Valami mindig eladó Djemaa el-Fnában – mondja a Khalifah széles vigyorral. „Nappal, vagy éjszaka, de megtalálod, amit keresel!”. A tömeg akkor indul duzzadásnak, amikor a nap sugarai az Atlasz hófödte csúcsait kezdik cirógatni. Elsőként a tarot kártyások érkeznek a piactérre, hatalmasra nyitott fekete esernyőikkel, fizető vendégeik kilétét ezzel is óvva a kíváncsiskodó tömegtől. De van itt fémdobozokban kínált szárított levélke, dió, szentjánoskenyérmag és datolyaszilva, kapható bálnacsont és kígyóbőr, no meg megannyi kevésbé beazonosítható apróság és csecsebecse. A helyi patikárius mellett, aki a férfiasság és a hosszú élet titkát is ismeri, és tartogat rá csodaszereket is, a turbános fogorvos nyomja a pultot, aki átlag napi tíz fogat biztos, hogy ki is húz félelmetes laposfogóival. Az első előadók déltájt érkeznek a térre, a tehetségesebbek csak délután jönnek. Több ez, mint begyakorolt improvizációs sor, egyfajta utcai színház, melyben a járókelőknek is részük lehet. Koradélután mindenki a gyerekek bokszmeccseire kíváncsi, melyek ütései nem sebesítenek meg senkit. Ez is csak egy briliáns, jól fizető játék, színház, amit M’barek szervez és vezet. Aztán a terepet a kígyóbűvölők és a skorpióevők veszik át, minden mozdulatukat félelmetes zene kíséri. És így tovább és tovább, felsorolni is sok volna, mi minden történik még a piactéren este tízig, amikor is az emberek végül félretéve a nap örömeit hazatérnek, hogy a vallás magasabb szféráiban keresnek vigasztalást. Djeema el-Fna, akár egy bűvös varázsige, ezt a piacteret életében legalább egyszer, úgyis mindenkinek látnia kell!

www.saudiaramcoworld.com/issue/199304/the.magic.circles.of.djemaa.el-fna.htm.

www.ilovemarrakech.com/marrakesh/el_fna.htm.