Berlin nyugati szélének sűrű fenyőerdőjét 1945-ben nagyrészt kivágták tűzifának. Mára újratelepítették az erdőt, a tizennyolcmillió fenyőfán túl mintegy hatmillió gesztenye-, hárs-, bükk-, tölgy- és szilfát is ültettek. A sűrű erdőségek szarvasok, vaddisznók, nyestek, rókák és nyulak menedékét képezik, rengeteg a piknikezésre alkalmas zöldellő rét, az erdei ösvények pedig népszerűek a kerékpárosok és a kocogok körében.
Grunewaldot a legegyszerűbb módon S-Bahnnal közelíthetjük meg, a Grunewald állomásnál kell leszállni, de grunewaldi látogatásunkat kombinálhatjuk Dahlem múzeumainak megtekintésével is, hiszen a Brücke Múzeum az erdőszéltől mindössze 20 perc sétára van. Autóval az Avusról a Hüttenwegre letérve érhető el Grunewaldsee, a fürdési lehetőséggel és homokos parttal kecsegtető tó. A keleti oldalon, bükkfák szegélyezte, vonzó tóparti környezetben találjuk az 1542-ben II. Joachim választófejedelem vadászkastélyaként épült Jagdschloss Grunewaldot. A macskaköves udvarral körülvett kastélyt reneszánsz jellegét megőrizve állították helyre.
Az épület teljes körű felújítást követően nyílt meg újra. Az állandó kiállítás német vadászportrék és tájképek kissé különös kollekcióját tartalmazza; a kiállított darabok között található egy-két figyelemre méltó kép, például Lucas Cranach passiósorozata. A német és holland festmények között Jordaens, Rubens és Bruyn képeire bukkanhatunk. A kiállítást 2011-ig nem láthatja a nagyközönség.
Az udvar túloldalán lévő aprócska múzeumban (Jagdzeugmagazin) a királyi vadászatokat reprezentáló gyűjtemény tekinthető meg. A XVI. századból származó egykori várárok feltárásakor talált tárgyi emlékek közül is számosat bemutatnak. Rövid sétára van a Forsthaus Paulsborn, amelyben egy meglehetősen előkelő étterem működik.
A Grunewald nyugati oldalán, a Havelchaussee menti neogótikus Grunewaldturm (Grunewald-torony) 1897-ben, Vilmos születésének 100. évfordulójára épült. Kétszázöt lépcsőfok megmászása után, kilátójából egészen Potsdamig elláthatunk. A környék kompállomásairól hajókirándulások tehetők a Havel folyón és az erdei tavakon. A Havel keleti partját a Wannseeig homokos strandok szegélyezik.
A Wannseenál levő 1 S-Bahn-állomáshoz közeli tavak környéke a meleg tavaszi és nyári napokon a kikapcsolódni vágyó városiaktól nyüzsgő pihenőhely. Az egymást érő hajókkal és kompokkal eljuthatunk egészen Potsdamig. A Strandbad Wannsee Berlin legnagyobb strandja, és a leghosszabb a kontinens belsejében találhatók között.
A Größer Wannseetől nyugatra húzódó König- straße a Grunewald egyik nyúlványát, a Berliner Forstot átszelve a Glienicke Parkig vezet. A dombocskákkal, hidakkal és kicsiny tavakkal tarkított parkot Peter Joseph Lenné a XIX. század elején tervezte. A Schloss Glienicke (1828) kissé rideg, neoklasszicista homlokzatát oldja a közeli papiak, a villa és a kerti melléképületek romantikus hangulata.
A Havel öleli körbe az üdítően nyugalmas Pfaueninsel (Fácán-sziget) természetvédelmi területet, amelyet a Berliner Forst északi szélével kompjárat köt össze. A sziget élővilága a berlini Állatkert benépesítéséhez is segítséget jelentett. A természetbúvárok sokféle madárfajt megfigyelhetnek, a terület leggyakoribb állata a páva.
A sziget déli csücskében áll a Schinkel tervezte Svájci lak Különleges látnivaló a Schloss Pfaueninsel, amely 1797 ben épült II. Frigyes Vilmos és szeretője, Wilhelmine vo Lichtenau grófnő szerelmi fészkeként.
A Königstraße egészen a hidegháború jellegzetes mementójáig, a Glienicker hídig, az egykori Nyugat- és Kelet- Berlin közötti ellenőrzött határátkelőhelyig nyúlik, ahol gyakran történtek túszváltások a KGB és a CIA között.
