Az arabok ellenséges érzülete történelmi okokkal magyarázható. Független zsidó állam több mint 2600 évig nem létezett. Akkortól, hogy az asszírok Kr. e. 772-ben meghódították az ősi Izraelt. 1948-ig, a mai Izrael létrejöttéig az ország egymást követő birodalmak része volt. A rómaiak elleni zsidó felkelések – Kr. e. 66-ban, Kr. u. 70-73-ban és 132-35-ben – az ország pusztulásához és a zsidóság szétszóródásához, 1800 évig tartó hazátlanságához vezettek. Identitásukat ugyan a folytonos üldöztetés ellenére mindig megőrizték, de átvették az őket befogadó országok szokásait.
Izrael része annak a területnek, amelyet a rómaiak Palesztinának neveztek, s amelynek évszázadokon keresztül különböző uralkodói voltak. Később az Oszmán Birodalomhoz tartozott, mígnem a britek az I. világháború során elfoglalták. 1917-ben az angol külügyminiszter, Arthur Balfour brit támogatást ígért egy zsidó állam megteremtéséhez Palesztinában. Nagy-Britannia azonban a független arab államok (köztük Palesztina) visszaállításának követelésével is egyetértett. 1922-ben Nagy-Britannia megkapta a Népszövetség mandátumát Palesztina felett.
Az 1920-as és 1930-as években a világ számos részéből vándoroltak zsidók Palesztinába az ott élő és hirtelen kisebbségbe szoruló arabok nemtetszését váltva ki. A II. világháború idején és után az európai náci zsidóüldözés túlélői tömegesen étkeztek Palesztinába, és a britek ellen, akik megkísérelték korlátozni a bevándorlást a cionisták (zsidó nacionalisták) terrorista taktikával éltek. Az ENSZ önálló arab és önálló zsidó állam megalakításáról szóló döntését követően, 1948-ban a britek távoztak Palesztinából.
Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria és Irak azonnal háborúba kezdett; az izraeliek elveszítették Jeruzsálem ősi (keleti) részét, másutt viszont területhez jutottak. 1956-ban a mozgósítással és vörös-tengeri kikötője, Elat blokádjával provokált Izrael megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a Gázai-övezetet és a Sínai-félszigetet, majd visszavonult. 1967-ben, a hatnapos háborúban Egyiptom, Szíria és Jordánia indított támadást Izrael ellen.
Az izraeliek ismét visszafoglalták a Sínai-félszigetet, valamint a Golán-fennsíkot Szíriától, s Ciszjordániát (a Jordán izraeliek megszállta Ny-i partvidékét) és Kelet-Jeruzsálemet Jordániától. 1973-ban jóm kipúrkor, azaz az engesztelés napján Egyiptom és Szíria megtámadta Izraelt Az egyiptomi és izraeli haderők, átkelve a Szuezi-csatornán, váltakozó győzelmeket arattak; a szíriaiak visszavonultak. Az ENSZ tűzszünetet eszközölt ki, amelyet visszavonulások követtek, de Izrael is megszállva tartotta a Sínai-félszigetet egészen 1979-ig, amikor az Anvar Szadat egyiptomi elnök kezdeményezte Camp David-i Egyezmény alapján a Sínai-félsziget visszakerült Egyiptomhoz. Az Izrael környéki arab palesztin menekültek kérdése továbbra sem oldódott meg. A Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) az arab országok jóváhagyásával számos terrortámadást intézett Izrael ellen. Izrael megtorlásként vadász-repülőkről bombázta és harci helikopterekről lőtte a palesztin menekülttáborokat. Végül 1982-ben a Libanoni Keresztény Milícia jobbszárnyának segítségével végrehajtott izraeli bevonulással űzték ki a Jasszer Arafát vezette PFSZ-hadsereget Libanonból. A PFSZ másutt aktív maradt. Tevékenysége – beleértve hosszas libanoni tartózkodását és több mint 700 palesztin menekültnek a libanoni jobbszárny általi lemészárlását az izraeliek megszállta Bejrútban – a világban mindenütt bírálatot, Izraelben pedig politikai vitát váltott ki; ennek következménye a zsidók betelepítése Ciszjordániába. 1985-re az izraeliek kivonultak Libanonból. 1993 szeptemberében nyilvánvalóvá vált, hogy Izrael hajlandó tárgyalni a megszállt Nyugat-Jordániáról és a Gázai-övezetről.
A zsidó telepesek még az 1990-es évek elején is nagyarányú építkezésbe kezdtek. Izrael szövetségesei is elítélték ezt a lépést, és a Ciszjordániában élő palesztinok között állandósult a nyugtalanság, mert féltek, hogy hazájuk az izraelieké marad. A helyzet azután javult, hogy Izrael 1994 májusában történelmi békeszerződést írt alá a PFSZ-szel a palesztin önrendelkezésről a Gázai-övezetben és a ciszjordániai Jerikóban, a megszállt területek további városai és falvai fokozatos visszaadásának első lépéseként. Izrael – ugyancsak a Jordániával és Szíriával való béke érdekében – áthelyezte a telepeseket Ciszjordánián és a Golán-fennsíkon tűlra. A feszültség azonban nem szűnt meg. A radikálisabb palesztin aktivisták a PFSZ-t árulással vádolták. 1995. szeptember 28-án egyezményt írtak alá az izraeli csapatok visszavonásáról további hat ciszjordániai városból. Egy zsidó diák, a békefolyamat ellen tiltakozva, 1995. november 4-én meggyilkolta Rabin miniszterelnököt.
Az 1996-ban megtartott választások után Benjamin Netanjahu alakított jobboldali kormányt. Az arabokkal való viszony ismét romlott, a békefolyamat megtorpant. Az ellentétek fő oka, hogy Izrael nem hajlandó lemondani arról a tervéről, melynek értelmében Kelet-Jeruzsálem hagyományosan arabok lakta területén új izraeli települést létesít. Gyakoribbá váltak a terrorcselekmények; 1997 júliusában például öngyilkos merénylők 14 embert öltek meg a jeruzsálemi piacon.
