A brit demokrácia képviselői jellemző módon egy királyi palotában üléseznek: a lordok a felsőházban és a derék tagok az alsóházban, az újjáépített Westminster-palotában – ezt nevezik ma Parlamentnek – kaptak helyet, amely azonban egy olyan korból származik – mint maga a parlament intézménye -, amikor az uralkodó még erős hatalommal rendelkezett. Bár a két centrum – a gazdasági érdekeltségű City of London és a politikai Westminster – már 300 éve összefonódott, mindig ez a polaritás határozta meg a brit történelmet: a brit demokrácia a nemeseknek és a kereskedőknek a királlyal a pénzről és a hatalomról folytatott örökös vitájából alakult ki. Az első erre utaló jelek egészen az 1215-ben elfogadott Magna Chartáig nyúlnak vissza. De valóban határozott és működőképes csak abban az időszakban lett, amikor 1834-ben a Westminster-palota leégett.
A 150 éves, újjáépített épület valóságos mesepalota a képviselők számára – hatalmas neogótikus épület tornyokkal és erkélyekkel amelyben éppenséggel mindenki jól is érezhetné magát, ha az egész nem lenne túlságosan kényelmetlen és rosszul megépített. A Temze partján hosszan elnyúló épületet két torony uralja: a nyugati toronyban, a Victoria-toronyban őrzik az 1497 óta hatályon kívül helyezett törvényi joganyagot. A keleti torony építőmesteréről, a testes Benről kapta a Big Ben nevet, s ezen található az ország legismertebb órája s a toronyban a legnagyobb harangja. Amióta a II. világháborúban a BBC ennek hangját választotta szünetjelül, a Big Ben világsztár lett.
