Ellentétben balti szomszédaival, Lettországgal és Észtországgal, amelyek szinte sohasem voltak önállóak, ez a Nemunas (Nyeman) mentén fekvő ország valaha európai nagyhatalom volt. A Nemunas felső és középső szakaszán élő litvánok a lengyelekkel szövetkezve a középkorban visszaverték a Német Lovagrend támadásait is. A 13. sz. közepén törzseik Mindagaus király alatt egyesültek, és Kelet-Európa nagy területeit hódították meg. Mire beköszöntött a 14. század, a Litván Nagyfejedelemség Oroszországon és Ukrajnán keresztül egészen a Fekete-tengerig terjeszkedett.
1386-ban új fejezet nyílt a litván történelemben, amikor Jagelló Ulászló nagyfejedelem feleségül vette a lengyel trón örökösét, Jadwigát (Hedviget, Nagy Lajos magyar király lányát), és házassága révén, II. Ulászló néven lengyel király lett.
A 16-17. sz.-ban a közös lengyel-litván állam hadjáratokat folytatott Oroszország ellen, a 18. sz. végén azonban már Oroszország, Poroszország és Ausztria osztozkodtak rajta. Az orosz cárok mindent megtettek, hogy a balti országot birodalmukba olvasszák. Elnyomták a litván kultúrát, üldözték a nemzeti mozgalom híveit, és a 19. sz. folyamán litvánok ezreit üldözték el hazájukból. Emiatt mára kétszer annyi litván származású él az Amerikai Egyesült Államokban, mint az anyaországban.
Az 1917-es októberi forradalom megadta a lehetőséget, hogy a litván nép felszabaduljon az orosz uralom alól. 1918 februárjában megalapították saját független államukat. Rövidesen azonban egyik krízis után a másikkal kellett szembenézniük. Lengyel csapatok foglalták el a jelenlegi főváros, Vilnius körüli területet: válaszul a litvánok a Memel-vidéket annektálták. (A határviszálynak csak az 1992-ben megkötött egyezmény vetett véget). 1940 augusztusában a Vörös Hadsereg özönlötte el, majd német csapatok szállták meg az országot. 1945-től a Szovjetunió tagköztársasága volt. Függetlenségét Litvánia 1990 márciusában nyerte vissza.
A litván gazdaság alapja, a mezőgazdaság a munkaerő 20%-át foglalkoztatja; húst és tejtermékeket, gabonát, zöldségféléket, burgonyát és cukorrépát termel. Az ország tengerpartja hajlamos az iszaposodásra. Egyetlen nagy kikötője, Klaipeda (Memel) egész évben jégmentes. Vilnius köz- és vasúti csomópont, Kelet-Európa felé a szárazföldi közlekedés egyik központja. Klaipedától 25 km-re É-ra fekszik a Balti-tengeri partvidék legnépszerűbb lett üdülőhelye, Palong, amely – azután, hogy Klapeida német kézre került – egészen a 18. sz. végéig Litvánia legfontosabb kikötője maradt, ahol a 16. sz. végén angol kereskedelmi kirendeltség is létesült.
Nukleáris Aggodalmak
A többé-kevésbé kimerült borostyánlelőhelyektől és az ásványvíztől eltekintve a föld ásványkincsekben szegény. Bővelkedik viszont tőzegben – ez az olcsó, de környezetszennyező fűtőanyag felhasználható hőerőművekben. Elektromos energiát exportálnak az ország K-i szögletében működő ignalinai atomerőműből, amely ugyanolyan típusú, mint az, amelyik az ukrajnai Csernobilban 1986-ban nukleáris katasztrófát okozott. A litvánok tartanak ugyan egy esetleges Csernobil-szerű balesettől, de nem nélkülözhetik és így nem kívánják bezárni az erőművet, jóllehet 1997 márciusában egy nemzetközi szakértői vizsgálat biztonsági szempontból nem megfelelőnek minősítette azt. Litvániában (Mažeikiaiban) van az egyetlen baltikumi olajfinomító, amely a többi (volt szovjet) balti köztársaságot is ellátja kőolajjal.
Az iparosodás elkésett, bár Litvánia négy nagyvárosában (Vilniusban, Kaunasban, Klaipedában és Šiauliaiban) néhány üzem szépen fejlődött a szovjet időkben. Jelenleg az ipar a munkaerő 25%-át foglalkoztatja; élelmiszereket, textilárut, szerszámgépeket, hűtőberendezéseket, elektromos motorokat és televíziókészülékeket gyártanak. A hajó- és bútorgyártás is említést érdemel.
Jóllehet Litvánia Lettországhoz és Észtországhoz képest iparilag és gazdaságilag elmaradott, az elkésett fejlődésnek előnye is van: nem örökölt nagy, főként orosz nemzetiségű ipari munkástömegeket. Míg a lettek és az észtek úgy érzik, kisebbséggé váltak hazájukban, a litvánok a lakosság 80%-át alkotva szilárd többséget képeznek. Ennek következménye, hogy a litván bevándorlási törvény nem olyan szigorú, és az etnikai feszültségek szinte teljesen hiányoznak.
Az ország gazdasága függ az Oroszországgal és a Független Államok Közösségének (FÁK) többi tagjával fenntartott jó kapcsolatoktól. Nyersanyagszükségletét főképp a hajdani szovjet köztársaságokból szerzi be. A keleti piacokra is szüksége van, ugyanakkor Nyugaton is kutat új piacok és befektetésre hajlandó tőke után. A korábbi társaktól való függősége ellenére Litvánia végső célja a magántulajdonon alapuló független gazdaság.
