Az Elbchaussee és az altonai pályaudvar által bezárt háromszögben található keleti városrész, az Ottensen manapság a Hanza-város legszínesebb része. Hangulatos kisvendéglők és török zöldségboltok, zsibárusok és önsegélyező egyletek valóságos egyvelege. A házak tatarozását hosszú időn át elhalasztották, voltak őshonos üzletek, melyek feladták a létért való küzdelmet. Közben viszont divatba jött a kiadói és médiavilágban, a reklámszakmában, építészek és más kreatív vállalkozások esetében, hogy a munkahelyeiket az attraktív módon restaurált egykori gyárépületekben rendezzék be. Ezért aztán a tulajdonos által bütykölt kerékpárüzletek tőszomszédságában sokszor rohangálnak mobiltelefonnal fiatal brókerek.
Egyik szép példája az ottenseni keveréknek a Friedensalleen található Zeisehalle. Az egykori hajócsavargyár kiürített csarnokában mozgalmas kulturális központot hoztak létre, Eisenstein étteremmel, filmszínházzal, hangulatos vendéglővel, játékszínnel. Működik ott egy könyvkiadó is, és számtalan üzlet található.
Csak néhány háztömbbel kell továbbmennünk. s ennek a légkörnek már se híre, se hamva. Itt mindig fel van húzva a kabrioletek teteje – gyalog itt nem jár senki sem. Sétálókat csak lenn, az Elbánál látunk, ahol hétvégeken hatalmas tömeg nyüzsög. Gyönyörködik a szemben fekvő kikötőben, és sétálgat a régi hajóskapitány-település, Övelgönne vászonra kívánkozó kis házacskái előtt – az ott lakók nagy bosszúságára, amint azt a legismertebb övelgönnei, Peter Rümkorf költő szóvá is tette. De Övelgönnét a hamburgiak „birtokba vették”. Évek óta kedvelt találkahely az Elba partján levő Café Strandperle, feljebb pedig az elegáns le Canard étterem beüvegezett rotundája emelkedik ki a meredek rézsűjű partból.
A Teufelsbrückénél, ahol a folyópart lankásan ereszkedik, a három kilométer hosszan elnyúló Jenisch- parkban azonban mindenki találhat egy csendes zugot. Itt ki lehet bontani a piknikkosarat, lehet tollaslabdázni vagy futballozni. Csodálatos kilátás nyílik innen az 1830-33 között épült, Schinkel által tervezett és róla elnevezett épülettől – mely ma múzeumként a nagypolgári lakáskultúrát tárja a látogató szeme elé – az Elbára. A közvetlen közelben, szinte láthatatlanul meghúzódó földszintes épületben viszont Ernst Barlach, a nagy szobrász szobrainak és grafikáinak gyűjteménye tekinthető meg, melyet Hermann F. Reemtsma cigarettagyáros alapított. A Caspar von Voght báró által 1797-ben az angol tájtervezésnek megfelelően kialakított park területéhez tartozott kezdettől fogva a botanikus kert, a derbypark. a pólópálya, akárcsak a Klein-Flottbekben létesített golf-, tenisz- és gyeplabdalétesítmények.
A Blankenese felé tartó séta utolsó állomása a még mindig falusias Nienstedten, mely két Hamburg-szerte közkedvelt „intézményt” tudhat magáénak közvetlenül az Elbchausseen. Az egyik a vidékies bájjal, részben favázas szerkezettel 1751-ben épült evangélikus templom, mely a hagyománytisztelő hamburgi aranyifjúság körében kedvelt hely esküvő és keresztelő számára, olyannyira, hogy a nem ehhez az egyházközséghez tartozóknak több mint egy évig kell várakozniuk, hogy sorra kerülhessenek, így hát azon sincs sok csodálkoznivaló, hogy a templomhoz tartozó temető sírkövein található nevek mind szerepelnek az előkelőségeket felsoroló Ki kicsodában. A másik nevezetesség a templommal átlósan szemben levő Jakob Café-Restaurant. amelyet elegáns szállodává bővítettek. A több mint 200 éves vendéglő csodálatos terasza, ahogyan azt 1902-ben vásznán Max Liebermann megörökítette, hamarosan ismét eredeti pompájában tündököl.
