A hamburgi pénzügyi világnak 1558 óta a tőzsde a színhelye, melynek épülete 150 éve az Adolphsplatzon található.
Amikor esténként kigyúlnak a fények a Binnenalster körül, a Lombardsbrückéről nézve különösen szép Hamburg központjának látványa: jobb oldalon a tekintélyes Négy évszak Szálloda impozáns, fehér épülettömbje, szemben a Jungfernstiegnél az Alsterhaus bevásárlóparadicsom, balról pedig a hatalmas, zöldben játszó Városháza. Fenn északon a csendes nyári estéken csaknem délvidéki hangulat alakul ki. Ezt a Városháza előtti téren Alexis de Châteauneuf építész is érzékelte, amikor az 1842-es nagy tűzvész után a tér újratervezéséhez a velencei Szent Márk teret tette meg mintául. Az, hogy az Alsterarkaden és a Kis-Alsterhez vezető nagyszabású lépcsősor ellenére a velencei derű jó adag ridegséggel párosul, maguknak a hamburgiaknak a természetéből fakad. És bár már hozzászoktak ahhoz, hogy az előítéletek szerint túlságosan merevek – végeredményben kinek mi köze hozzá, hogy mit gondolnak mások -, a Hanza-városiak közmondásos előkelő tartózkodó magatartása valóban realitás. Igen hosszú időt is igénybe vehet, míg valakinek sikerül elnyernie egy hamburgi bizalmát. Dicsekedni meg hivalkodni pedig itt egyáltalában nem érdemes, mert itt abban a szellemben élnek az emberek, hogy több légy, mint amennyinek látszol. Ami egyébként teljes mértékben érvényes az öltözködésre is: minden feltűnéstől mentes, de drága.
A politikai öntudat megnyilvánulása során azonban eltérnek ettől az alapelvtől. A Városháza esetében például a tartózkodásnak nyoma sincs: 111 méter hosszú a négyemeletes épület faragott kőből készült homlokzata, 112 méter magas a középső óratorony, 846 négyzetmétert foglal el a nagy díszterem, és az épület több helyiségből áll, mint a Buckingham-palota. Tizenegy évig tartott az építkezése, míg végül a szenátus és a polgárság birtokba vehette káprázatos székhelyét.
