Észt Köztársaság – látnivalók helyett adatok:
Eesti, Eesti Vabariik (észt)
Esztonija, Roszpubllka Esztonija (orosz)
Viro, Viroen Tasavalta (finn)
Területe: 45 226 km2
Népesség: 1 268 300 fő (2003) 1 324 333 (2007)
Népsűrűség: 28 fő/km2
Főváros: Tallinn ~379 000 fős lakossággal
Államforma: parlamentáris köztársaság
Nemzeti ünnep: febr. 24. (az Észt Köztársaság alapításának napja, 1918)
Közigazgatási területek: 15 megye (maakond)
Fontosabb nagy települések, és üdülő helyek: Tartu 100100 fő, Narva 59 500 fő, Kohtla-Järve 40 700 fő, Pärnu 37 900 fő, Otepää, Kuressaare és Viljandi 18 900 fő.
Városi lakosság aránya: 73%
Pénznem: észt korona (1 kroon=100 senti)
Nyelvek: észt (hiv.), orosz, finn
Népcsoportok: észt 65,3%, orosz 28,1%, ukrán 2,5%, fehérorosz 1,5%, finn 1%, egyéb 1,6%
Vallások: evangélikus 66%, orosz ortodox 32%, baptista 1%, felekezeten kívüli 2%
Születéskor várható élettartam: férfiak 64 év, nők 76 év
Népességnövekedés: 8,96% Csecsemőhalandóság: 12,32%o
írástudatlanság: 0%
Férfiak/nők aránya: 0,86
Legmagasabb pont: Suur Munamägi, 318 m
Legfőbb folyók: Narva, Emajogi
Gazdaság: ipari agrárország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 10 900 USD (2002)
Munkanélküliség: 12%
Munkaerő: 608 600 fő
Infláció: 3,7% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 5%, ipar 29%, szolgáltatások 66%
Exporttermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, fa és papír, textília, élelmiszer, bútor, fémek, vegyipari termékek
Importtermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, közlekedési eszközök, iparcikkek, élelmiszer
Főbb kereskedelmi partnerek: Finnország, Svédország, Németország, Lettország, Kína, Oroszország
Földrajz, történelem és érdekességek:
A Balti-alföld északi részén fekvő ország átlagosan 1OO m-nél is alacsonyabb. Felszínét a kisebb morénaszigetek közötti lápok és mocsarak tagolják. Az országhoz tartozó 1520 sziget többsége a Rigai-öbölben és a Balti-tengerben helyezkedik el.
A dánok 1219-ben igázták le az ország mai területét. 1436-ban pedig a német uralomnak engedték át, így a Német Lovagrend része lett, majd 156l-ben a svédek birtokába került. Nagy Péter cár az északi háborúban a Svédország feletti győzelmei után 1721-ben Észtországot az Orosz Birodalomhoz csatolta. Az oroszországi forradalmat követően brit katonai segítséggel alakították meg a független Észt Köztársaságot 1918-ban, amely 1940-ig állt fenn. Egy szovjet-német titkos megállapodás alapján Észtország a szovjet érdekeltségi zónába került, és 1940-ben „csatlakozott” a Szovjetunióhoz. 1991-ben vált ismét függetlenné. 1998-ban olyan szigorú állampolgársági törvényt hoztak, amely a teljes lakosság mintegy egyharmadát kitevő orosz lakosokat másodrendűvé sorolja.
Észtország erőteljes lépéseket tesz a modern piacgazdaság kialakítására, amelyet egyértelműen a nyugat-európai országok irányában fejlesztenek. A gazdaság főként a finn, svéd és német befektetésekre épül. A nemzeti jövedelem 50%-át az ipar adja, amelyre a kevés nyersanyagot, de szakképzett munkaerőt igénylő ágazatok a jellemzőek (gépek, elektronikai cikkek, műszerek, textil gyártása). A villamosenergia kb. 90% – át az északkeleti országrészben található olajpalából nyerik hőerőművek segítségével. A helyi olajpalára és foszforitra épül vegyipara. Nagy múltú a fa- és papíripara (fűrészáru, bútor, szánkó, síléc). Az óceáni jellegű, kontinentális éghajlaton a mezőgazdaság vezető ága az állattenyésztés (tejelő szarvasmarha, sertés). A szántókon – igen rossz talajadottságok mellett (lápok, mocsarak, kőgörgetegek) – főként szálastakarmányt, rozst, árpát, burgonyát termesztenek. Észtország 2004. május 1- jétől az Európai Unió teljes jogú tagállama.
