Az Elba magas partján fekvő Altonától Blankeneséig vezető kilenc kilométer hosszú Elbchaussee ma is Hamburg legelegánsabb része. A hamburgi nagypolgárság és öntudatának tanúi a magas fákkal és hatalmas rododendronbokrokkal beültetett, park jellegű kertekkel körülvett klasszicista paloták. Azonban minden parkosítás ellenére ma már itt sem puszta gyönyörűség az élet; a közlekedés és az elbai nagy nyüzsgés zaja ide is felér.
Ez nem volt mindig így. A XIX. században az Elbchaussee magánút volt. Sorompó gondoskodott a Hamburgban oly nagyra tartott exkluzivitás megőrzéséről. Csak az közlekedhetett itt, aki leszurkolta az előirt útdijat. Körülbelül 1780 óta Jött divatba a gazdag hamburgi hajótulajdonosok és kereskedők körében, hogy a várostól távolabb, az Elba mentén reprezentatív kúriákat építtessenek, és körülöttük angol stílusú kertet alakíttassanak ki. Természetesen olyan telket választottak az építkezéshez, ahonnan a kilátás az Elbára nyílt, hogy onnan szemmel tarthassák saját hajóik felvonulását. A XVII-XIX. század fordulójának legtöbbet foglalkoztatott építésze a dán udvari építész, Christian Frederik Hansen volt.
Csak mintegy száz évvel később terjedt ki az építkezés az Elbchaussee teljes hosszában, és jöttek létre az úgynevezett elbai kertvárosok: Othmarschen, Flottbek és Nienstedten, amelyek ma a legkeresettebb lakónegyedeknek számítanak. Földrajzilag az Elbchaussee ma a nagyvárosi Hamburg két szociális szélsősége között ível át: a történelmileg proletárnegyednek (ma inkább alternatív környezetnek) számító Ottensentől a milliomosnegyed Blankeneséig. Ez az utóbbi számít most a finom Nyugatnak, de régi hajóskapitány- és halásztelepülés lévén, mégis megőrizte egészen eredeti jellegét.
Festőien húzódnak meg a házak Blankenesében a folyópart feletti emelkedőn. Keskeny utcácskák és meredek lépcsősorok vezetnek az 1302 óta kikötőként szolgáló Elba-parthoz.
Vegyük szépen sorjába: keleten a Christianskirche jelöli ki a hatalmas, fehér altonai Városháza mellett az elegáns utca kezdőpontját. AIV. Keresztély dán királyról elnevezett templom – melynek sírkertjében nyugszik Friedrich Gottlieb Klopstock költő – arra emlékeztet, hogy Altona 1867-ig Dániához tartozott. Hosszú időn át Koppenhága után ez volt a második legnagyobb dán város. Hivatalosan csak 1937-ben, a nemzetiszocialisták úgynevezett „Nagy-Hamburg törvényével” csatolták Hamburghoz.
