Fehéroroszország útikalauz bevezető

Fehérorosz Köztársaság

Belarusz, Reszpublika Belarusz (fehérorosz) útikalauz adatok
Belarusz, Reszpublika Belarusz (orosz)
Területe: 207 595 km2
Népesség, lakossága: 10 044 800 (2003) 9 481 100 (2011)
Népsűrűsége: 48,3 fő/km2
Fővárosa: Minszk (Minsk) 1 769 500 fő
Államforma: elnöki köztársaság
Nemzeti ünnep: júl. 27. (a függetlenség napja)
Közigazgatás: 6 terület (oblaszty) és a főváros
Fontosabb települések: Homel (Gomel’) 502 200 fő, Mahiljov (Magilyow) 374 000 fő, Vicebszk (Vitsyebsk) 355 800 fő
Városi lakosság aránya: 71,2%
Pénznem: fehérorosz rubel (1 rubel=100 kopek)
Nyelvek: fehérorosz, orosz (mindkettő hiv.), lengyel, ukrán
Népcsoportok: fehérorosz 78%, orosz 13%, lengyel 4%, ukrán 3%, egyéb 2%
Vallások: orosz ortodox 80%, felekezet nélküli 10%, római katolikus 8%, egyéb (protestáns, zsidó, muzulmán) 2%
Születéskor várható élettartam: férfiak 62 év, nők 75 év
Népességnövekedés: -0,14%
Csecsemőhalandóság: 14,12%o
Írástudatlanság: 2%
Férfiak/nők aránya: 0,88
Legmagasabb pont: Dzjarzsinszkaja-hegy, 346 m
Legfőbb folyók: Dnyeper, Pripjaty, Nyugati-Bug, Nyugati-Dvina, Nyeman
Gazdaság: agráripari ország
Hazai össztermék (GDP) /fő (PPP): 8200 USD (2001)
Munkanélküliség: 2,1%
Munkaerő: 4,8 millió fő
Infláció: 46,1% (2001)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 13%, ipar 42%, szolgáltatások 45%
Exporttermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, ásványi anyagok, vegyipari termékek, textília, élelmiszer
Importtermékek: ásványi anyagok, műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, élelmiszer, ércek
Főbb kereskedelmi partnerek: Oroszország, Ukrajna, Németország, Lengyelország.

Nevezetességei és látnivalók:
A Kelet-Európában fekvő ország teljes területét a Kelet-európai-síkvidék alkotja, amelyet a jégkori belföldi jégtakaró és a jég elolvadása után a folyóvizek formáltak ki. Felszínén a jég által hátrahagyott morénahalmok váltakoznak mocsaras síkságokkal, tavakkal (4000 tó).
Az ország mai területén az i. sz. első századokban keleti szláv törzsek laktak. A 9-11. században a terület a Kijevi Ruszhoz tartozott, ebben az időben terjedt el a kereszténység is. 1569 ós 1795 között a Lengyel Királyság része volt, majd Lengyelország felosztása után Oroszországhoz tartozott egészen 1918-ig, az önálló Fehérorosz Népköztársaság kikiáltásáig. A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot 1919-ben hozták létre, majd csatlakozott a Szovjetunióhoz. Az ENSZ megalakulásakor, 1946-ban, önálló ENSZ-tagállam lett. 1991-ben függetlenségi nyilatkozatot fogadtak el, és a köztársaság nevét Fehérorosz Köztársaságra változtatták. A fehérorosz elnök kezdeményezésére 1995-től egyre szorosabb kapcsolatot építenek ki Oroszországgal, gazdasági alapú laza szövetséget alakítottak ki.

Fehéroroszországban gazdasági struktúraváltást hajtottak végre 1995-ben, amikor Lukasenko elnök az országot a „szocialista piacgazdaság” irányába kezdte el fejleszteni. Az elnök tartja kezében az árakat és valutaárfolyamokat, és tovább növelte a jogosítványait a magánvállalkozások működésébe való beavatkozásra.

Ásványkincsekben szegény ország, egyedül nagy tőzegtelepeire és erdőségeire támaszkodhat. A folyókat fa- és cellulózüzemek kísérik. A kontinentális éghajlaton termesztett lenre épült szőnyeggyártás termékei Európa-szerte keresettek. A nyersanyaghiány miatt főleg a szakképzett munkaerőt, kevés nyersanyagot és energiát igénylő iparágak (elektromos cikkek, szerszámgépek) kezdenek elterjedni. A termőföldeket főként rozs, burgonya és cukorrépa foglalja el. Az ukrajnai csernobili atomerőmű katasztrófája (1986) után a déli területek egy része a radioaktív szennyeződés miatt lakatlanná vált.