Megállt az autó és felriadtam. 13 óra repülőút után mit sem törődve a táj szépségével lecsukódott a szemem, s mikor legközelebb kinyitottam egy fekete embert pillantottam meg fehér atléta trikóban, a járda szegélyén ült és a machetájával valamit fabrikált. Kezében megállt a hosszú pengéjű kés és hunyorítva követett tekintetével, ahogy kikászálódtam a mikrobuszból, majd kirángatom hatalmas hátizsákom s minden izmom megfeszítve – persze az erőlködés látszata nélkül – elcipeltem a ház bejáratáig. Ahogy visszamentem az autóhoz, a sötétben egyre több figyelő szempárt vettem észre. Alakokat alig tudtam kivenni, viszont az én fehér bőröm vakítóan szikrázott a csillagok alatt. Sógornőm gyorsan beterelt a házba, megmutatta ágyam s én belezuhantam.
Nem álmodtam. A vakító napfényben fekete bőrű emberek tolongtak a háznál. Legszerényebb mosolyom előszedve, félszegen odapillantottam. Temperamentumosan hadarva, rám mutogatva harsányan beszélgettek egymással. Sógornőm nagyobb öccse beterelt a házba, s innentől kezdve egyszer sem sétálhattam magamban. Ő és 8 éves öccse, mindig fogta a kezem, bárhová is szerettem volna menni. Kicsit később sógornőmmel és bátyámmal besétáltunk a város központjába, hogy pénzt váltsunk, valamint elvittek egy vén orvoshoz, aki megvizsgált és kiállított egy papírt. Útközben sem éreztem jobban magam, ahogy a szép testfelépítésű fekete férfiak tekintete kísért végig. Azt tudtam, hogy Rio de Janeiro-ban nagyon sok sötét bőrű él, na de hogy van olyan falu, bocsánat város, ahol még nem fordult meg fehér ember, erre sose gondoltam volna. A három hét ott tartózkodásom alatt gyakran éreztem úgy magam, mint egy aranyketrecbe zárt ritka madár. Legkülönbözőbb emberek, férfiak és nők egyaránt, fordultak meg a háznál és mind vizsgálódva mért végig. Egyik nap jött egy tündéri 2 év körüli kislány, aki felkéredzkedett az ölembe s hosszas vizsgálódás után a karomon látott pici anyajegyet elkezdte „kapargatni”. Értetlenül nézett rám. Majd megsimogatta a hajam, ámuldozott annak lágyságán. Tényleg nem láttam ott egyenes hajú embert, pedig én hogy szerettem volna mindig hullámosat!
Mikor bátyám felhívott Amerikából, hogy feleségül vett egy brazil lányt, s februárban elutaznak a leányzó szülőhelyére, fellelkesülten közöltem vele, hogy én is utazom! Vajon mikor lesz lehetőségem valaha is eljutni a karneválra? Koszt, kvártély megvan, már csak a repülőjegyre valót kellett összeszednem. Ekkor még nem értettem, hogy a leány családja mit aggodalmaskodik annyira a fényképem kézhez vétele után. Ezt az első napon megértettem. Nem beszélve a tűző napról és gigantikus méretű rovarokról, akik nem ismerik a padló és ágy közötti különbséget.
Nos, Pinheiral, ha már befogadott, egy nagyon kedves város még kedvesebb lakókkal. A család az első helyen van, s számukra érthetetlen, minek van egy nőnek diplomája, önálló akarata és gondolatai, s hogyan mehet el egyedül külföldre. Az egész városban a sógornőmön kívül annak nővére beszélt még angolul, én pedig nem beszélek portugálul. Elemista koromban tanultam spanyolul, s kiderült, sokat megértek a beszédükből, csak éppen válaszolni nem tudok rájuk. A szegénység és nyomor mindenhol jelen van, mégse láttam lehangolt arcokat. Ha van elég esővíz fürdünk (sose volt még annyira selymes a hajam, mint mikor az esővízzel mostam), de ez se létszükséglet, hiszen a magas páratartalom miatt már öt perc múlva semmit nem érezni a víz frissítő hatásából (a ruhák sosem szárazak, a papír zsebkendő és a WC-papír szétmállott a kezemen, amikor megfogtam). Egy autókerék tárcsáján remek steaket lehet készíteni, s valóban más íze van az ottani marhának. Legelésznek mindenfele szabadon, időnként a délután 4 órakor menetrend szerint érkező zápor belemos egyet-kettőt a folyóba, majd a hatalmas leszakadt föld darabokkal együtt bűzölögve úsztak el a ház előtt. Ezt a látványt festőien koronázta a szivárvány. Megtanultam kávéfőző nélkül is remek kávét készíteni, ám ezt brazil kávéból. A kölykök a capoeirat és a focit az anyatejjel szívják magukba (rég nem éreztem magam olyan felhőtlenül, mint mikor a gyerekekkel fociztam mezítláb), valamint a szamba csípőmozgását is. A karneválon még egy 3 éves kislány is szebben táncolt nálam. Hiszen megérkezésünk másnapjától 5 nap bulizás következett!
-GyE
Térkép:
brazil samba egy gyerekjáték
Pinheiral a brazíl kisváros Rio de Janeiro közelében. Kaland a javából felfedezőknek.