A zapoték származású Juárez elnöksége óta a politika az indián kultúrát és etnikumot egyre inkább pártfogásába veszi. Hogy valójában mennyire komoly ez a törekvés, azt nehéz megítélni, mert Mexikó erősen rétegzett társadalmában gyakran láthatunk „sápadtarcúakat” az igazi hatalommal járó pozíciókban. Az sem lehet véletlen, hogy a legszegényebb D-i területek lakosainak többsége indián.
Az egymást követő forradalmi és választott kormányok szavakban kinyilvánított szocialista ideológiája zavarba ejtő ellentmondásban áll a mai Mexikót jellemző éles jövedelmi és vagyoni különbségekkel. A viszonylagos politikai stabilitás jórészt annak tulajdonítható, hogy a többségi párt képes az ellenzéket bevonni a hatalomba, ugyanakkor továbbra is támogatja hagyományos szövetségeseit. Az évek során a PRI szinte elválaszthatatlanul egybefonódott a kormányzati apparátussal.
Mivel ellenzéki pártok 1983-ig nem működhettek legálisan, a politikai életet a legutóbbi időkig a PRI-n belüli hatalmi harcok határozták meg. A legélesebb ellentétek a párt elnökjelöltje körül robbantak ki. A múltban a PRI jelöltje mindig nyert, s mivel az elnök szinte korlátlan hatalommal bírt és 6 esztendeig hivatalban maradhatott, a választás sorsdöntő volt az ország és a párt szempontjából egyaránt.
1994 augusztusában Ernesto Zedillo Ponce de León elnökké választásával a PRI újra visszatért a hatalomba. Nem sokkal ezután meggyilkolták a párt főtitkárát, Jósé Francisco Ruiz Massieu-t. A gyilkosságot kezdetben kábítószer-kereskedők bosszújának tulajdonították, de 2 hónappal később lemondott José bátyja, Mario Ruiz Massieu helyettes főállamügyész, azt állítván, hogy a gyilkosság a PRI keményvonalas szárnyának felbujtására történt, amely ellenezte José reformprogramját.
Az ország kultúrája rendkívül gazdag. Ez – a régi civilizációk névtelen festőin, szobrászain és építészein kívül – többek között Diego Riverának és a freskófestészet másik két nagy mesterének, José Clemente Orozcó- nak és David Alfaro Siqueirosnak, valamint nemzetközileg ismert íróknak: Luis Barragánnak és Pedro Ramirez Vázqueznek köszönhető. A gazdag indián kultúra hozzájárult annak a táncművészetnek a kialakulásához is, amelynek híres tolmácsolója Mexikó népitáncegyüttese.
Titokzatos műemlékek
A legtöbb látogató szemében a romvárosok, a piramisok, az ókori népek titokzatos emlékei idézik fel Mexikó dicsőségét. Nagyon sok maradt meg ezek közül, de a legmegdöbbentőbb Teotihuacán hatalmas piramisa Mexikóvárostól 48 km-re ÉK-re. Ez volt a kulturális központja annak a kereskedőbirodalomnak, amely Kr. e. 300-tól Kr. u. 750-ig virágzott. A 21 km2 területen hálószerűen kialakított utcákban 200 000 ember élt, így a város nagyobb volt, mint a birodalmi Róma. A65 mmagas Nap-piramist valamikor négy nagy lépcsőzet tartotta; még a vele szomszédos, Hold piramis is42 mmagasra nyúlt. A várost tűz pusztította el, és már ezer éve lakatlan volt, amikor a spanyolok először meglátták.
A maja romok olyan csodálatos városegyütteseket foglalnak magukba, mint Chichén Itzá és Uxmal a Yucatán-félsziget dzsungelében vagy a Chiapasban levő Palenque. A maják történelme Kr. e. 1000 táján kezdődött, de fénykoruk a Kr. u. 250 és 900 közötti évszázadokra tehető. Tapasztalt matematikusok és csillagászok voltak, pontos naptárukkal több mint 3000 évre számoltak vissza. Chichén Itzában megmaradt egy csillagvizsgáló; Palenquénél, egy faragott kriptában megtalálták egy 7. sz.-i uralkodó jade drágakővel borított csontvázát.
Sajnos a maják hieroglifáit még csak részlegesen fejtették meg. A zapoték kultúra fővárosa Monte Albán volt, Oaxacában. A város hatalmas főterét egy domb elsimításával alakították ki. Piramisok, teraszok, szobrok, síremlékek és lépcsősorok maradványai mutatják, hogyan nézhetett ki ez a hely a zapoték hatalom tetőpontján, a Kr. u. 8. sz.-ban.
Mexikó régi városai valamikor élénk színekben pompáztak – hatalmas freskók, emlékművek és az uralkodók, papok és katonák tollas köpenyei, fejdíszei ékesítették őket. A hámló freskókon, az agyagművesek áruin, az imádott ádáz istenek hasonmásain ezek a színek kissé megfakultak már, de még mindig elég ragyogók ahhoz, hogy megértsük, mit jelentenek a mexikóiaknak a festőecset merész, lendületes vonásai.
Mexikó számokban:
Hivatalos név: Mexikói Egyesült Államok
Területe: 1 972 550 km2
Lakossága: 96 578 000
Népsűrűsége: 48 fő/km2
Fővárosa: Mexikóváros
Államforma: szövetségi köztársaság
Pénzneme: 1 mexikói peso = 100 centavo
Nyelve: spanyol (hivatalos), náhuatl és más indián nyelvek
Vallás: keresztény (római katolikus 93%)
Éghajlata: a magasságtól függően trópusi vagy mérsékelt; a januári, illetve májusi középhőmérséklet Mexikóvárosban 12,2, illetve 18,9 °C; a tengernél 17, illetve 24 °C; a száraz területen 5, illetve 40 °C
Földhasznosítás: legelő 38%, erdő 22%, művelt terület 13%, sivatag 21%, egyéb 6%
Elsődleges nyersanyagforrások: kukorica, cirok, búza, árpa, rizs, gyapot, cukor, kávé, bab, gyümölcs, szarvasmarha; urán, réz, mangán, vas, szén, ólom, cink, ón, ezüst, arany, kőolaj, földgáz, alumínium, foszfor, kén, higany, fluor
Fő gazdasági ágak: kőolaj- és földgázkitermelés és -finomítás, mezőgazdaság, bányászat, vas- és acélgyártás, alumíniumfinomítás, jármű-, cement- és gépgyártás, textil- és kerámiaipar
Fő exportcikkek: kőolaj és földgáz, kőolajtermékek, fémek, kén, textil, gyapot, cukor, vegyi termékek, gépek, fogyasztási elektronika
Nemzeti jövedelem/fő: 4041 USA-dollár
Természetes szaporodás: 19 ezrelék
Várható élettartam: férfiak 62 év, nők 66 év