Futás, kirándulás és élmények Krakkóban

Séták és futás Krakkóban

A Visztula (lengyelül Wisła, németül: Weichsel) Lengyelország legfontosabb és leghosszabb folyója mellett jártunk novemberben, én futottam is ott Krakkóban.

November végi Krakkói kirándulás avagy egy jó kis esti futás a WisŁa (magyarul Visztula) partján. Kezdjük a csodálatos vasárnappal. Nem jártam még Krakkóban soha, és igazából nem terveztem elmenni, páromnak nem akadt útitárs, és most a PolskiBus jóvoltából szinte fillérekből el tudtunk menni, így nem hagyhattam ki.

Az utazás nagyjából csak oda 6 óra volt, egy nagyon kényelmes, emeletes buszon. Nem volt tele még így sem, így az emeleten egy számunkra kedvező helyen találtunk magunknak fészket a „hosszú” útra. Jól telt, Szlovákia határa után, már Lengyelországban jártunk mikor egy kis pihenőre megálltunk, jólesett nekünk a nyújtózás lehetősége.
Onnan már nem voltunk messze a céltól, és addig is tudtunk gyönyörködni a csodaszép tájban.

Megérkezésünk után igyekeztünk a szállásunkat mielőbb megtalálni, elfoglalni, hogy aztán mehessünk az Adventi vásárba az est folyamán.

A szállás felül múlta az én várakozásaimat… egy, idén átadott apartmanról van szó, nagyjából szerintem kényelmesen kb. 4-5 ember simán elfér benne, de most csak mi ketten voltunk. A modern elegancia amit képvisel az apartman, illetve a modern felszerelések hamar kedvünkre voltak, így teljes mértekben otthonosan érezhettük magunkat. A szállásunk minden igényünknek eleget tett, bár magyar csatorna nem volt a tv-ben de a Lengyel is nagyon tetszett nekünk. Az ágy egy hatalmas nagy francia ágy volt, mellettünk egy gyerek ággyal párosítva, gondolom azon szülőkre gondolva, akik csemetékkel érkeznek.

Este elindultunk a vásárba, ami a szállásunktól kb. 1,5 km-re volt, mivel mi egyébként is sport emberek vagyunk, nekünk az oda és vissza meg sem kottyant. Utunk során lehetőségem volt gyönyörködni a csodaszép városban, mely pompás díszekben tündökölt.

Ahogy odaértünk több, utasokkal telt hintóval volt részünk találkozni. Számomra ez helyi szokásnak tűnt. Közben a hó is elkezdett esni, oly mértékben, hogy a forralt borozásunkat kénytelenek voltunk egy benti, szerencsére nagyon hangulatos helyre módosítani ( Camera Café ). Hazafele menet helyi specialitásként, nem hagyhattuk ki az ínycsiklandozó sajtos perecet (karikát) sem, szinte minden utcasarkon találhatóak ilyen árusok és tényleg szinte ingyen árulják ezeket a péksütiket.

Másnap reggel (hétfőn), az időt kicsit ellustálkodva lemaradtunk az Auschwitz-i emlékmúzeum látogatásáról, amit így utólag nem bánok annyira, azért sem mert legalább jövőre már megvan az indok amiért vissza kell mennünk.

Szóval, egy finom reggeli után, gondoltuk elindulunk ismét egy városnézésre. Időközben mivel ismét nagy hóesés volt, gondoltuk könnyebb lesz ha villamosra szállunk. Eljutottunk az egyik kedvenc helyünkig, a piacig. Nagy hideg volt, nekem pedig éppen nem volt sálam, ezért Gábortól kaptam egyet, amit közösen választottunk ki. A kínálat csodás volt, minden volt amit csak akár meg tudtunk volna magunkban fogalmazni, és szükségünk lett volna rá. Ekkorra már dél körül járt az idő és gondoltuk elfogyasztjuk az ebédünket, melyet egy helyi kifőzde szerűségben gondoltuk a legtökéletesebbnek, hiszen minden volt ami a mi étrendünknek megfelel.

Az ebédünk szintén, nem meglepő módon szinte potom összeg volt, és mind a ketten bőséges és tartalmas adagot kaptunk. Ezután következett még egy kis városnézés, áruház, majd gondoltuk haza fele vesszük az irányt.

Én szeretek futni, rendszeresen járok versenyekre is, minden számomra különleges lehetőséget igyekszek kihasználni, mellyel a futásaimat tudom fejleszteni, gondolok itt különleges helyekre, vagy akár csak egy szimpla emelkedős részre. A futócucc most is a bőröndöm része volt, így gondoltam meglátogatom este a közelben elterülő folyópartot és teljes lelki csendességembe, gyönyörködve a város fényeibe megteszek pár km-t. Nem bántam meg…az érzés csodás volt. Szeretem a természetet, a csendességet. Ezt itt mind megkaptam. Sajnos másnap már nem volt lehetőség sportolásra, mert indulnunk kellett haza, de ez mindenképp meghatározta a Krakkói ottlétem. Talán a legtöbb volt, amit kaphattam a várostól aznap este.

Utolsó reggelünk kissé rohanósra sikeredett, hiszen elérkezett a haza indulás perce.
Nagyon hideg volt aznap reggel. Miután a pályaudvarra érkeztünk nem tudtunk egyből elindulni haza, a meghirdetett időpontban mert valami ok miatt a busz késett.
Mi addig sem estünk kétségbe, megtaláltuk a helyünk a jó meleg, wifi-vel ellátott váróteremben. A haza út szemet-gyönyörködtető volt. Csodálatos magas hegyek, erdők, és most mind a hó borította. Visszafele is megálltunk a Lengyel – Szlovák határ közelében ahol pajkossággal játszadozott néhány kis csikó.

Összességében Krakkó egy csodálatos hely, bár nem volt szándékomban az utazás arra a részre, mégis hálás vagyok amiért erre jött a lehetőség a szabadságom alatt. Mindenképp visszatérő vendégei leszünk a városnak, Lengyelországnak.

Lengyel utazás élménybeszámolóval, apartman szállás, étel és látnivaló képek:

PA

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük