Dublin – Irodalmi túra „kocsmajárás”

A város állítólagosan legjobb Guinness-töltőállomásán szabad megrendelni az első korsó – helyi mértékegység szerint 0,56 liter, azaz egy pint – barna sört. Az 1782-ben megnyílt kocsma mai napig megőrizte eredeti belső berendezését. Joyce és Behan a forró whisky élvezetét követően többször került kellemesen spicces hangulatba ebben az egyszerűen berendezett, hűvös sörmérésben. Egy időben ez volt a törzshelye a „Society for the Preservation of the Dublin Accent”-nek, a Dublini Dialektus Megőrzésére Alakult Társaságnak.

Eközben az idegenvezetők előadnak egy jelenetet a szintén dublini Sean O’Casey vagy George Bemard Shaw valamelyik darabjából. Az idegenvezető, hogy meggyőződjön arról, mennyit jegyeztek meg a vendégek a hallottakból, minden túra végén irodalmi kérdés-felelet játékot kezdeményez. A győztes jutalma egy üveg különleges ír krémlikőr.

A Fleet Street-i Palace Barban az irodalom kiemelkedő alakjainak portréi dekorálják a falakat. Flann 0’Briennel – aki egyaránt írt angol és ír nyelven – többször is lehet találkozni. „Myles na gCopaleen” álnéven írta ugyanis rendszeres szatirikus glosszáit az „Irish Times”-ba, melyekben senkit sem kiméit, legkevésbé saját kiadóját. R. M. Smyllie-t, aki minden délután pontosan öt órakor felbukkant a pubban és kioktatta az ott ülő költőt. A Palace Bar csak egyike volt O’Brien „lehallgatóállomásainak”. A pubokban csípte fel a szerző azokat a beszédfoszlányokat, melyekkel glosszáiban találkozhatunk.

A Harry Streeten levő McDaid’s pub, mely a Herrnhuter Brüdergemeine egyik átalakított templomában működik, egyik kedvenc helye volt Brendan Behannak. Paddy O’Brien – aki semmiféle rokonságban nem állt Flann O’Briennel, viszont 40 éven át csapolta a sört – azt mesélte, hogy Behan, akinek az eredeti foglalkozása szobafestő volt, folyékony fizetség ellenében felajánlotta, hogy a söröző vendégeinek zakóját színesre festi. Patrick Kavanagh költő is nagyra értékelte ezt az irodalmi sörpatikát, Liam O’FIaherty elbeszélő ugyancsak a McDaid’sban itta sörét – már ha éppen nem volt a Davy Byrnes’ pubban. Ahogy a Dublinban élő többi kimagasló szellemi rivális, úgy O’Flaherty és Kavanagh sem jött ki túlságosan jól egymással, és kötekedéseik, vitáik, csetepatéik naponta ismétlődtek.

Az irodalmi karaván most az Excheqer Streeten található The Old Stand felé veszi útját. Itt szeretett ugyanis sörözni Michael Collins, az 1920-21. évi függetlenségi háború egyik vezére.

Hébe-hóba manapság is megfordul egy-egy író a számtalan pub egyikében (a számuk egyébként 700 fölött van), a delírium és a misztikus májzsugorodás korának azonban vége. Ebben az időpontban azonban az irodalmi turisták már rég nem tudják, hogy valójában a költők nyomában járnak-e, vagy irodalmi szereplőiket követik-e. A kvíz kérdések megválaszolásával az irodalmi (pia-) városnézés prózai véget ér: igen, Joyce 1882-ben született. Ez azonban már csak azokat érdekli, akik szeretik a krémlikőrt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük