Bern látnivalói, nevezetességek és fő érdekességek

Bern nevezetességei útikalauz bevezető – blog-fórum

A város alapítása Berthold V Zähringen herceg nevéhez fűződik, aki 1191-ben létesítette Bernt az Aare folyó partján. A város állítólag az általa elejtett medvéről (németül Bär) kapta nevét. A 12-13. században a híres Zytglogge torony képezte a város nyugati határát, szerepét ekkor a Käfigturm nevű torony vette át, ezt követően pedig a mai pályaudvar közelében található Christoffelturm. Bern 1353 -ban csatlakozott a Svájci Konföderációhoz, melyben vezető szerepet játszott. 1415-ben Aargau kanton, 1536-ban Vaud kanton csapatai foglalták el és dúlták fel területét. Ezek után fejlődhetett a jelentősebb, Alpok alatt elterülő várossá. A 16. században készült el számos, allegorikus figurákkal díszített köztéri szökőkútja, s ekkora épültek fel olyan, a városképet erősen meghatározó épületei is, mint a Városháza vagy a Münster-székesegyház. A 17. század során további patríciusházak épültek, a 18-ban az egész városrészt felújították. 1798-ban francia megszállás alá került. Svájc fővárosává 1848-ban vált. Ekkor ismét hatalmas középületek nőttek ki a földből az óvárosban, mint például a szövetségi parlament épülete, a főpályaudvar, a Történeti Múzeum vagy a Városi Színház. Az első svájci kantoni bankot, a Berner Kantonalbankot, 1834-ben alapították.

Bern nevezetességeit végigjárni, egy hét is kevés volna. Nem csoda, hogy a városközpont az UNESCO világörökség része lett Óváros (Altstadt) vagy Belváros (Innere Stadt) néven, hisz középkori hangulatú, városképében a 15–16. század építészetét őrző, festői fekvésű városmagjával valóban Svájc egyik legpatinásabb települése.

Ha az óváros sikátorszerű, macskakövekkel kirakott, helyenként művészi kivitelű kutakkal díszített utcácskáin járunk, feltétlen fordítsuk felfelé fejünket. El ne mulasszuk megtekinteni a városnegyed lakóházainak, melyek az 1405-ös tűzvész után épültek, díszes homlokzatát. A két-három emeletes, káprázatos színekre festett épületek aljában boltívekkel lehatárolt árkádsor fut, melyek ma hangulatos üzletsoroknak adnak otthont vásárlásra késztetve a turistákat.

A főváros egyik jelképe a 12. század végén épült Óratorony (Zeitglockenturm, berni német nyelvjárásban Zytgloggeturm), mely Bern első városfalának nyugati kapuja volt a 13. század közepéig. 1405-ben a város többi részével együtt leégett, újjáépítették. Ekkor helyezték el tornyában azt az óraszerkezetet és harangot is, melyről ma ismert nevét kapta. Évszázadokon keresztül órájához igazították a város többi időmérő szerkezetét. A 15. században asztronómiai órával bővítették, végső formáját pedig Casper Brunnernek köszönhetően 1530-ban nyerte el, aki a belső óraszerkezet felújításával, az óránként megszólaló, medvefigurákat felvonultató órajátékot is kialakította. Az Óratornyot 1771-ben ismét felújították.

Az Óratoronytól nyugatra fekvő, 49 méter magas Ketrec-torony 1644-re épült fel Joseph Plepp tervei alapján. Egészen a 19. századig börtönként funkcionált (innen ered elnevezése is). Óraszerkezete 1691-re készült el. A torony 1999 óta kiállítóhelységként funkcionál.

A harmadik városfal egyik tornyaként emelt Hollandi-tornyot is érdemes felkeresni, melynek felső emeletén a 17. században a németalföldi szolgálatból visszatért berni katonatisztek dohányzószalonja kapott helyet. Erre utal korabeli elnevezése, a Dohányzó-torony (Raucherturm) is, melyet csak 1896-ban váltott fel a mai név.

Bern ma is álló legrégibb hídját, az 52 méter hosszú Alsóvárosi toronyhidat (Untertorbrücke). a 15. században építették fel. A város felőli hídfőnél áll a Kikötő-kapu (Ländtetor), amely a legkorábbi berni épület, Nydegg várának egyetlen fennmaradt része. A Nydegg híd keleti hídfőjénél találjuk a 16. században kialakított Medvevermet (Bärengraben) is, Bern egyik fő turistalátványosságát, ahol élő barnamedvéket tartanak. A város és a kanton címerállatai a bámész látogatók előtt élik mindennapjaikat.

A tornyok mellett, Bern arculatának meghatározói a templomok is. Az óváros egyik legrégibb szakrális építészeti emléke a Francia-templom (Französische Kirche). Eredetileg 1269-ben, a Bernben megjelent dominikánus szerzetesek kolostortemplomaként épült fel. A reformáció betörésével a dominikánusok 1527-ben elhagyták a várost, így az épületet részben gabonaraktárrá alakították át, a kolostor pedig kórház, majd a 17. században árvaház lett. 1623-tól fogva francia nyelvű istentiszteleteket tartottak a templomban, 1685-től a Franciaországból menekült hugenották egyik legfontosabb bázisa lett. Az épület nyugati oldala 1753-ban új, barokk homlokzatot kapott. A 20. század elején a kolostor megmaradt részeit lebontották, mára csak a templom maradt fenn.

Az óváros legjelentősebb temploma kétségkívül a Münster, a svájci késő gótika ekletáns példája, különösen kórusablakai és figurális díszítései érdemelnek figyelmet. Kilenc harangjának legrégebbike a 13–14. század fordulójáról való, ezüstből öntötték, az 1611-ben készült legnagyobb pedig Svájc legnagyobb harangja is. Helyén 1256 óta kápolna állt, melyet a rohamosan gyarapodó város a 14. század végére nőtt ki. A polgárság kezdeményezésére indult meg a templom építése, a kápolna körkörös kibővítésével. 1485-ben az új berni templom megkapta Rómától a székesegyház címet. 100,6 méter magas tornya felső részét és sisakját csak a 19. században fejezték be August Beyer tervei alapján. A református Bern legfőbb templomává 1528 után lett. A székesegyház legdíszesebb eleme, a nyugati főkapuzat utolsó ítéletet ábrázoló, festett szoborcsoportja, mely 234 emberalakot vonultat fel. Valamint nevezetessége még a templom jelenlegi orgonája, mely az eredeti, 1848-as hangszer 1930-ben átépített változata.

Külön említést érdemel még, Svájc legszebb barokk református templomainak egyike, a Szentlélek-templom. Az óváros nyugati végében álló épület (Heiliggeistkirche) a 18. században a korábbi Kórházi templom (Spitalkirche) helyén épült fel Niklaus Schiltknecht tervei alapján.

A város egyik legpatinásabb középülete, a Városháza (Rathaus) a gazdag kereskedővárosi múltat idézi. Ma Bern kanton politikai központja, itt tartja a kanton nagytanácsa évi öt rendes gyűlését. Az épületet a 15. században emelték, késő gótikus stílusban, a rottweili Heinrich von Gegenbach és Hans Hetzel munkájaként. 1868-ban neogótikus szellemben alakították át, de ennek a beavatkozásnak a nyomait az 1940–1942 közötti felújítás el is tüntette.

Az óvárosi nemesi-polgári családok palotáinak egyik legszebbike az Erlach-palota (Erlacherhof), amelynek története a 14. századig nyúlik vissza. A mai palota elődje két régebbi ház összenyitásával alakult ki, melyhez a 15. század közepén egy harmadik polgárházat is hozzáépítettek. A Bubenberg család által lakott palota (Bubenberghaus, Bubenberghofstatt) a 18. század közepén a városbíró Hieronymus von Erlach tulajdonába került, ő adott utasítást az épület Albrecht Stürler tervei alapján történő, franciás szellemiségű átalakítására. A 19. század elején az épület falai között francia konzulátus működött, 1832-ben a városvezetés, 1848-ban pedig a szövetségi parlament felsőházának irodája költözött ide. 1857-től a városi önkormányzat egyes hivatalai működnek benne.

Az eredetileg gabonaraktárnak épült Gabonaház (Kornhaus) 19. századi átépítése után a postahivatalnak, és a Kereskedelmi Múzeumnak (Gewerbemuseum) adott otthont. 1896–1898 között Friedrich Schneider tervei alapján bortárolásra használt pincerendszerét étteremmé alakították, falain Rudolf Münger irodalmi ihletésű freskói kaptak helyet. A 20. században rendkívül népszerűvé vált, a helyi nyelvjárásban csak Chübu néven emlegették. Az egykori Kornhauskeller étterem napjainkban kulturális szervezetek irodáinak, kiállítóhelységeknek ad otthont.

A Gabonaház közvetlen szomszédságában találjuk a Városi Színházat (Stadttheater), mely 1903-ban nyitotta meg neoklasszicista épületének kapuit. A színház Bern dráma-, opera- és balettszínháza is egyben.

Az 1894-ben épült Szövetségi Parlamentben (Bundeshaus) székel a Szövetségi Tanács (Bundesrat), a tulajdonképpeni kormányzat, valamint a parlament, a szövetségi gyűlés (Bundesversammlung). A neoreneszánsz stílusban épült parlamentnek hatalmas kupolája, északi főhomlokzata és gazdagon díszített lépcsőháza nemcsak a látogatók figyelmét vonja magára, építészeti szempontból is figyelemreméltó.

1903–1905 között a városban élt az ifjú Albert Einstein is. Egykori lakhelyén, ahol feltehetőleg általános relativitáselméletét is kidolgozta, a Kramgasse 49. alatti Einstein-házban (Einsteinhaus) emlékmúzeumot rendeztek be.

A száraz történelmi adatokon túl, Bernről köztudott, hogy innét származik a Chocolat Tobler AG, amely 1970-ben fuzionált a Sucharddal, és azóta a Kraft Foods része. Legismertebb terméküket, a Toblerone-t, melyet ma Bern-Brünnenben gyártanak, nincs olyan csokirajongó, aki ne ismerné.

Bern számos turistacsalogató népünnepnek és fesztiválnak is otthont ad, ezek közül a Hagymavásár, a berni farsang és a Gutenfestival emelkedik ki. Előbbit minden év novemberének negyedik hétfőjén tartják, az egész Svájcból, sőt külföldről is már kora hajnalban sereglenek a látogatók, hogy konfettivel és a felnőttek fejét apró, műanyag kalapácsokkal csapkodó gyerekekkel őrizzék az igazi népünnep hangulatát. A farsangot 1982 óta rendezik meg minden tavasszal az óvárosában, Svájc harmadik legnagyobb farsangi ünnepségének számít. A Gurtenfestival évente egyszer, július közepén nyitja meg kapuit a Bern közelében található Gurten hegyen. Látogatók tízezreit vonzza a nemzetközi zenei sztárok fellépése. Ez Svájc egyik legnagyobb fesztiválja is.

Ugyancsak Bern a svájci jégkorong mekkája. A városi klub (SC Bern) a legmagasabb svájci ligában játszik, több bajnoki címet szerzett. A PostFinance-Arena 16 000 álló-, illetve ülőhelyével Európa egyik legnagyobb jégstadionja. A stadiont a feltehetően szintén tömegeket vonzó, 2009-es jégkorong világbajnokságra átépítik és modernizálják.

Zürich távolsága autóval kb. 122 km Berntől.

Egy hozzászólás a(z) “Bern látnivalói, nevezetességek és fő érdekességek” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük