A kreativitás metropolisa
Kétség nem férhetett hozzá, de szépséges és ‘modern’ fénye 2012-re már sokat kopott. Barcelona az utóbbi évtizedekben a modem formatervezés fellegvárává fejlődött. A Franco-korszak ‘hagyományőrző’ pangását követően a katalán fővárosban, az új spanyol demokrácia kialakulásával egy időben, vulkánként robbant ki az alkotói kreativitás, mely teljességgel átjárta az élet valamennyi területét. Mindenütt felújításba és építkezésbe kezdtek, modernizáltak és átalakítottak. „Barcelona, posa ‘t guapa” (Barcelona, szépülj megl) – így szólt a jelmondat. Fiatal művészek egyre-másra tervezik át a tereket és parkokat. A főpályaudvar, az Estació de Sants előtti Plaça dels Paísos Catalans vitathatatlanul a modem, józan építészeti nyelv jó példája. A Parc de l’Espanya Industrial nemzetközi vonatkozásban is feltűnést keltett betonból és acélból alkotott fantáziájával.
A bevásárlás során is mindent a formatervezés határoz meg. A vásárlókat egységes arculatú üzletek várják, amelyek nagy választékban kínálnak divatcikkeket, cipőt, ékszert, kiegészítőket és csinos apróságokat, és a Vinçon, egy igazi formatervezett áruház csábítja vásárlásra. A bárok (El Velvet vagy a Nick Havanna) és az éttermek (El Tragaluz) ugyancsak nagy hangsúlyt fektetnek a látványra – legyenek a bárszékek kényelmesek vagy sem.
A barcelonai rajzfilmek világszene ismertek – ezek is a katalán új formatervezési hullám szülöttei -, Javier Mariscal grafikus „Időszellem” figurájával tűnt fel, s akkor lett világhírű, amikor megalkotta az olimpiai játékok kabalababáját.
Meglehet, napjainkban talán túlságosan harsánynak és nem mindig eredetinek tűnik ez a formatervezői láz, de a kézműves-tevékenység újjáélesztésének impulzusa valós előzményeken alapult. Hiszen ez az avantgárd mozgalom valójában nem is annyira új: a folyamat, melyet 40 évre megszakított a Franco-diktatúra, a múlt század közepéig nyúlik vissza. Annak idején a madridi hatalmi központ árnyékában vegetáló Barcelona a gazdasági fellendülés és a fokozatos gazdagodás következtében éppen az új öntudatra ébredés periódusában volt. Az a mozzanat. Hogy a barcelonaiak ráébredtek saját nagyságukra, képességeikre és kreativitásukra, annak idején (és részben még napjainkban is) messzemenően összefüggött a középspanyol gyámságtól való elszakadási törekvésekkel, valamint a Pireneusi-félszigeten az idő tájt oly nagyon óhajtott haladás iránti vággyal. A kitárulkozásnak és a szabadságnak ez a légköre még századunk első éveiben is világhírű művészek egész sora számára szolgált eszményi táptalajul. Pablo Picasso, Joan Miró és Salvador Dali – valamennyiüket Barcelona inspirálta alkotásra. Napjainkban alkotásaikat Barcelona múzeumaiban tekinthetjük meg. Míg Dali műveinek döntő többsége a művész szülővárosában, Figuerasban látható, a két másik mesternek Barcelonában saját múzeuma van.
